Valóban nekem kellene elviselni az ilyen szituációkat?

Szerintem egy kicsit túlérzékeny vagy.

Ahogyan a fenti válaszoló is írt, kezeld úgy, mint egy családtagot, ne zavartasd magad, menj el nyugodtan fürdeni. Ha a fiú megbámul köntösben vagy kellemetlen a szituáció, a férjed dolga, hogy intézkedjen.

Ha nem találkozol vele, nem is fogod megismerni. Vagy ez lenne a cél?

Én is mozaik családban élek, csak nekem a szüleim váltak el. Ha anyám pasija itt van, ugyanúgy elmegyek mosdóba, sőt ha úgy jön a ki a lépés, szépen elmegyek köntösben hajat mosni, és ha találkozom vele, futólag köszönök is. Ez teljesen természetes.

Nem kell elviselni. Meg kell mondani:

"Köszönjük a látogatást, jó éjszakát, hét végén szívesen látunk. Ideje hazamenned!"

Abszolút nincs igazad, kérdező.

Először is be tudsz menni köntösben vagy akár a levetni szánt ruhádban a fürdőszobába, és viheted magaddal a felvenni szánt ruhát, vagyis felöltözve mész be és felöltözve jössz ki.

Másodszor, remélhetőleg nem nyitná rád a fiatalember az ajtót, ha fürdesz. De ha biztosra akarsz menni, zárd kulcsra az ajtót.

A fentiekből következően egy akármilyen ismerőse, haverja is ott ülhetne ilyenkor nálatok. De nem is akármilyen ismerőse ül ott, hanem az édesgyereke! Ettől válik a hozzáállásod kifejezetten bicskanyitogatóvá.

Én kerek-perec megmondanám, hogy ha zavar, hogy a gyerekem itt beszélget velem a nappaliban délután 5 órakor, akkor nem a gyerekemet fogom innen elküldeni.

Az az érzésem, hogy a "koszos a ruhám, fürdenék" mögött inkább az van, hogy "minek megy egyáltalán oda az a gyerek".

Az, hogy eddig csak párszor találkoztatok, mert inkább a nagyszülöknél futnak össze, eléggé árulkodó.

...egyébként ha a lakás a Kérdező tulajdona, és a férj csak ott lakik, és nincs benne tulajdonrésze, valójában Kérdező miért ne küldhetné el a gyereket a saját lakásából?

Mert a kérdésfeltevés alapján nekem az jött le, hogy a Kérdező saját tulajdonú lakása forog a szóban ("kérésem ellenére idehívta a fiát").

Simán elzavarnám én is, ha a saját lakásomba hívogatja oda. Még ha a férjem (feleségem) gyerekéről van is szó. A lakás az enyém, én határozom meg ki, mikor, meddig tartózkodik benne.

Napi 12 óra munka után meg nincs kedvem jópofizni, ha hazaérek, minden idegennek viszlát van.

#4

6-ra:

Igen, az nekem is feltűnt, bizonyára nem véletlen, hogy nem otthonukban szokott találkozni a férje a fiával.

Mondjuk én ha egy mozaikcsaládba bármelyik oldalról belépnék, hamar letisztáznám, hogy mik a játékszabályok. Nekem nemhogy az nem lenne pálya, hogy nem jöhet a fiam, de az se, hogy szájhúzogatás árán jöhet csak.

Ugyanakkor - ha mindenkinek van saját lakása - én emiatt is inkább azt preferálnám, hogy ne költözzünk össze, csak töltsük együtt a szabad időnket. Még a szeretett partnerrel se könnyű együtt élni, ha 40-50 évesen, sok lelki seb után találkoznak. Nemhogy még a gyerekeken vitatkozni.