Szülők, ha a gyereketek nem akar gyereket, tudtok boldogok lenni az életben?

Párom szülei és nagyija turbó módban bsztat érte, én szüleim egy fokkal diszkrétebben. 25-26 évesek vagyunk, és nem lesz gyerek. Most se jövőre se 10 év múlva se. Azon túl, hogy egyikünk sem akar, hova sincs meg mire sincs.

Anyósom nem képes felfogni, jönnek a kamu dumák, hogy majd vigyázna rá rengeteget (f@szt vigyázna, 53, még 10+ éve van nyugdíjig), én szüleim messze vannak ahhoz, vitát meg hisztit (melyik nagyihoz mennyit jár a gyerek) meg a hátam közepére se kívánok. Ráb@sztak egyébként, tesóm se akar gyereket meg párom tesója se (hmm talán nem sikerült egyik oldalon se olyan szülői életpályát prezentálni?), szóval van lehetőségük

- örökbe fogadni, de már csak nagyobb gyereket

- nevelő szülőnek beállni de lehet h oda is csak nagyobb gyerekre

- önkénteskedni gyerekes helyeken

- elvégezni valami dajka képzőt és heti 40 órában kisgyerekezni

Akár megbarátkoznak vele akár nem. Esetleg fakultatív tanulás / utazás / vallás / bármi megtalálása, ami anélkül ad értelmet az életüknek, hogy ahhoz nekünk védekezés nélkül kelljen szexelni…

"Én 25 vagyok és egyre kevésbé szeretnék gyereket, a nővéremnek van és látom, milyen, egész napos hisztik, sírás, akaratoskodás, álmatlan éjszakák…és ez még csak az első 2 év. Nekem ehhez nincs kedvem. A kutyám több szeretetet ad, mint egy gyerek, és ő legalább nem hisztizik minden szaron."

Én azt írtam, hogy elfogadom, ha a gyerekem nem akar gyereker, mert az ő élete, de az ilyen meglátásokat nem értem, komolyan. Az, hogy egy gyerek nem alszik és hisztizik, csak egy része a gyereknevelésnek, a nehezebbik. Azon túl, aki szereti a gyerekét, annak csoda és jó érzés, nem véletlenül vállalnak másodikat, harmadikat is az emberek.

Persze, gondolhatod így jogod van hozzá, de egy rosszalvó gyerek anyjaként mondom, hogy ez, amit idehánytál, egy nagy hülyeség. Az ember nem úgy éli meg az anyaságot, amit te pillanatképekben kívülről látsz.

#24

Nyilván vannak szép és jó részei is az anyaságnak, kb. az egész dolog 10%-át teszik ki az ilyen pillanatok. Neked ez már elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a nehézségeket. Nekem jelen pillanatban még nem lenne elég, de lehet idővel megjön hozzá a kedvem. Nem kell ezt megértened, én sem értelek téged, mégis tisztelem és elfogadom a véleményed és nem akarom rad erőltetni a véleményemet. Tudod, a világon nem mindenki ért veled mindenben egyet, attól még nem kell kardoskodni és hülyének nézni a másikat, csak intelligens módon fel kell fogni, hogy nem vagyunk egyformák.

"Nyilván vannak szép és jó részei is az anyaságnak, kb. az egész dolog 10%-át teszik ki az ilyen pillanatok."

Nézd, én mint mondtam, elfogadom azt is, ha valaki nem akar gyereket, jobb is, ha beismeri, mert nem mindenki való szülőnek, csak ne tegyen már meg kijelentéseket tényként egy olyan élethelyzetről, amelyet még sosem élt meg, maximum kívülről lát.

Te magad mondod, hogy nem kell kardoskodni meg hülyének nézni az embert, miközben itt próbálod nekünk - akik valóban átéljük ezt a dolgot - megmagyarázni, hogy milyen sz*r az anyaság, és csak 10%-a jó. Talán csak jobban tudom, mennyire tartom nehéznek, nem? 🤣

Mint ez, hogy a 10%-a szép. Hát, én inkább azt mondanám, 75%-a szép, maradék 25%-a meg nehéz, nekem legalábbis.

#26 a végén mondtad ki a lényeget. “nekem legalábbis” örülök neki, hogy téged ilyen boldoggá tesz az anyaság, de fel tudod fogni, hogy nem mindenkit? Lehet te szereted a csokitortát, jobban mint bármilyen más desszertet, más viszont lehet az illatától is rosszul van. Akkor ő egy hülye, mert nem szereti azt, amit te igen? Ez aztán az értelmes hozzáállás…

Lehet neked az anyaság 75%-a boldogság, de lehet más az első gyerek után azt mondja, hogy köszi ebből nem kérek többet (ismerek ilyet, nem is egyet). Ez van, nem vagyunk egyformák, máshogy élünk meg dolgokat. Van, akinek a 10 gyerek is kevés.

"de fel tudod fogni, hogy nem mindenkit"

Én ezt fel tudom fogni, de te azt, hogy amíg nincs gyereked, addig nem tudod megállapítani, hogy másnak (vagy akár neked) valóban 10% boldogságot jelent-e az anyaság?

Mert mint leírtam, nekem(!)kb. 75%-ot jelent, de ezt arra írtam reflektálásként, hogy te tényszeűen kijelentetted úgy általánosságban, hogy az anyaságnak kb. 10%-a a boldogság, ami egy nagy hülyeség.