Barátnőm még 25 évesen is magyon ragaszkodik a szüleihez, ez normális? 27/F
Barátnőmnek 25 évesen még mindig az az első hogy a családjával menjen nyaralni, mindig hívogatják hol jár már ha este 10 körül találkozunk.
Persze ilyen közös dolgokban én nem veszek részt (nem is mintha szeretnék), alapból távolságtartóak velem a szülei, az az érzésem mintha én akarnám a lányukat elszakítani.
Közös programok esetében is, mindig kikéri a véleményüket mindenben. Amennyiben az a közös utazás vagy program ami velem lenne nem tetszik, akkor lepattint simán hogy majd elmegy a szüleivel.
Ez nekem nagyon rosszul esik, szóvá is tettem de nyilván ő sosem vallja be hogy rosszul csinálna bármit is.
Kezdem azt érezni hogy egy kislánnyal járok, nekem erre hosszú távon nincs szükségem...
Lelkileg viszont rövidtávon ez felőröl, hogy tudnám ezt elengedni és ezen felülemelkedni hogy ne nyomasszon?
Ha nem venném ennyire komolyan ezt az egészet, szerintem semmi probléma nem lenne. Lehet többet látok bele mint kellene.
A segítségeteket tanácsaitokat ebben a helyzetemben előre is köszönöm!
Kedves kérdező!
Nem érdemes pisisekre alapozni egy komoly kapcsolatot.
Keress egy olyan lányt aki 25 évesen már képes felnőttként gondolkozni.
21 teljesen mértékben tisztában vagyok vele :D én a saját női szempontomból írtam le, hogy milyenek anyámék és, hogy a férfi párom milyen szemmel nézte ezt. Mint a kérdező. Plusz, hogy az én szemem hogy lett felnyitva ezzel kapcsolatban.
Úgyhogy te nem érted amit én írok.
Még annyival kiegészíteném, hogy én is azt hittem, hogy én ragaszkodom
hozzájuk, de kiderült, hogy nem. Ők ragaszkodtak görcsösen és természetes volt, hogy mindenhova megyek velük meg áthívogatom őket meg átmegyünk heti többször is stb, hogy rendben legyen mindenki lelkivilága. Aztán a többit már leírtam, hogy valóban akkor nyílt fel a szemem amikor egyszer megkértem hogy ne jöjjenek át mert most nem szeretném és hatalmas balhé kerekedett belőle és csak azért is átjöttek, plusz elkezdtem 1-2 programra nemet mondani és jött a rengeteg lelki terror, hogy a párom ellenük hangol engem stb. stb. holott csak inkább vele mentem
moziba és nem velük étterembe.
Tehát én a kérdező barátnője szemszögéből írtam választ ahelyett, hogy csak annyival letudnám, hogy dobjad és csók. Örülök, hogy az én szemem fel lett nyitva akkor is ha ez sokáig tartott, és ha náluk is hasonló ez a ragaszkodási viszony akkor ott is bejöhet ami nálunk.
Ha nem, akkor tényleg nem
normális a helyzet.
A szokásos kettős mérce.
Ha egy 25 éves lány ragaszkodik görcsösen a szüleihez, akkor "az egy természetes dolog".
Ha egy 25 éves fiú teszi ezt, akkor megkapja, hogy "ő a mama kicsi fia, + egy lúzer mamahoteles, aki képtelen önállósodni".
Szerintem egyik sem normális. A kérdés inkább az, hogy tényleg a fiú-lány ragaszkodik a szülőkhöz annyira vagy a szülők hozzájuk, és nem mernek nemet mondani.
Rengeteg házasság akkor megy tönkre amikor a gyerekek kirepülnek és az eddig 20-25 évig apa meg anya üzemmódban létező pár nem tudnak egymással mit kezdeni, ezért jobbára ráakaszkodnak a gyerekeikre és próbálnak egy hasonló vonalat fenntartani mint amikor a gyerek még otthon lakott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!