Hogyan oldjam meg, hogy tudjak menni dolgozni?

Megértem és sajnálom. Hogy anyud miért ilyen arra csak tippelgetni lehetne, de nem is az a lényeg, hogy miért ilyen, az a lényeg, hogy ilyen. Az a gáz, hogy akkor neki egy személyben kellene az apai-anyai biztonságot megadnia, erre pont tőle "kell" tartani. Meg az, hogy ugye pont tanácsot kérnél, de ez tipikusan az a személyiség, amelyiknél nincs jó módszer. Egy módszer van, saját magadat erősnek megtartani. Vele csak tényeket közölni, a hisztijét meg elviselni amíg muszáj. Még az jutott eszembe, mit gondolsz, ha azt mondanád neki, anyu, sok év óta fenyegetsz, hogy elveszítelek, nem gondolod, hogy még pár év és te veszítesz el engem? Addig viszont tanulj nagyon, legyen egy jó szakmád ami anyagi biztonságot mindenképp ad, utána a magad ura vagy. De borítékolom, még akkor is nyúlkál majd utánad, okoskodik, próbál sakkban tartani. De ne feledd: a kerék forog! Akkor már valóban támaszkodhatsz magadra!

Abban a pillanatban, hogy te elhiszed, hogy felnőtt vagy, ő is kénytelen lesz. Amikor majd nem kételkedsz abban, hogy jogod van a saját döntéseidhez. Menj el dolgozni, a keresetedből egyelőre pszichológusra költs kb havi 60 ezret, szükséged van rá néhány hónapig, és ne félj attól, hogy elveszted anyádat. Anyád is pont attól fél, hogy apád és a nővéred után téged is elveszít, és egyedül marad. Valóban ez fog történni, de ez az ő sorsa. A tied pedig az, hogy elindulj a saját utadon az életben. Nem vagy már az anyád alárendeltje, egyenrangú felnőtt partnerek vagytok, és jogod van nemet mondani, pontosabban az elvárásait egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Neki viszont kötelessége téged az első szakmádig való eljuttatás után felnőttként az utadra bocsátania.

Na az van, hogy 21 éves vagyok és Covid alatt tavaly kb 8-9 hónapon keresztül nem engedtek kilépni a házból és így dolgozni sem tudtam. - és te engedelmes kutyusként tetted, amit mond. :D nem tudlak sajnálni.