Hogyan oldjam meg, hogy tudjak menni dolgozni?

Édesem! Tehát csak zsebpénz kéne anyutól meg kimenő. :) Nyuszikám!

Remélem, majd valaki megsajnál. :)

Na, innentől én kérek elnézést, de komolyan!

Akkor viszont a kommunikáción kellene javítani anyuval. Ne veszekedni, hanem meggyőzni próbáld. Miért tilt ennyire mindentől? Túlfélt?

Na, eddig vártam, hagytalak duzzogni. De amit mondani akarok, nem fog bennem maradni mert bök. Ráadásul hosszú lesz, max. ne olvasd el.

Azt mondod, jogi pályára készülsz. Ott alapvető, hogy röviden, lényegre törően tudd kifejezni magadat, ezen felül megvédeni az álláspontodat. Ez már itt is hasznos lett volna, hamarabb kapsz normális válaszokat. 21 éves vagy, tisztán látszik, hogy a lázadás időszaka (ilyen-olyan indokkal) kimaradt az életedből. Az önmagunkért való kiállás mindig a saját szűkebb-tágabb családunkban kezdődik. Sok szülőnek kényelmesebb a szófogadó kisgyerek szerepében megtartani a gyerekét. De neked kb 10-15 éved van kifejlődni egy erős vállá, amire akár egy egész család támaszkodhat (ha akarsz majd családot), de olyan erőssé és magabiztossá mindenképp, hogy saját lábadon biztonsággal megállj. Nagyon jó, hogy félted anyudat, ez mutatja, hogy tudsz kötődni. De ez nem azt jelenti, hogy kiskutyaként alárendelődsz annak akit szeretsz. Akkor csak egy manipulálható szerencsecsomag leszel, de nem férfi. Ez a hülyeség, hogy a tanulás rovására megy kb 8-10 éves gyereknek is hülyeség, nem egy 21 éves felsőoktatásban részt vevő embernek. Ráadásul ha így lesz, te veszed észre legelőször. Nézz utána, milyen lehetőségeid vannak a melóra, majd ténykényt közöld anyuddal, hogy ez lesz. Ha nekiáll rikácsolni, mondd, hogy most kimész, te ezt nem hallgatod, jelezze ha beszélni! akar róla. Aztán elmagyarázod neki, hogy ennyi idősen már nem elég ha havi egy nyalókára ad neked zsebpénzt, nem is várod el, de ahhoz el kell menned dolgozni. Még akkor is ha egy-egy vizsgán elhasalsz. Mert el is hasalhatsz, nem dől össze a világ. Nem harmadikba jársz az általánosban, hogy anyu átnézze a sulitáskát majd megtiltsa a mozit. Azt meg nem tűröd el, hogy semmit ki sem próbálhatsz, de tíz év múlva pont tőle hallgatod, hogy mekkora szerencsétlenség vagy. És nem tudom, mitől kell félni, milyen értelemben veszíted el, de sem belehalni, sem világgá menni nem fog.

Ja. Manipulál. Amúgy simán fiúnak hittelek. De mindegy, értetted a lényeget. Az életképtelenség az nem ám született tulajdonság hanem kialakul a sok tiltás miatt. Ezért (sem) szabad hagyni, hogy mindig, mindenben más döntsön helyetted. Most ő, később szinte törvényszerűen egy (két,akárhány) agresszor pasi (mert radarjaik vannak rá) míg a végén egy szépreményű lányból leszel egy mindenfelé megfelelni akaró, szétesett, szottyadt, boldogtalan fehérnép. Az, hogy anyud egyszer "terrorral", egyszer kisgyerekes hisztivel próbál befolyásolni, egyértelműen mutatja, hogy meg akarja tartani a kontrollt feletted. Ne hagyd. Ne légy durva, ne légy goromba, de bármelyik módszert húzza elő, felnőtt módon közöld vele, ezt nem hallgatod, erre nem vagy vevő. Majd vonulj el "tanulni". És várd meg, míg ő közeledik. De ha ismét csak hisztizni megy, ismételd az előzőt. Én erre nem érek rá.

Vagy talán egy próbát megér (de te ismered, lehet, hogy nem): anyu, nem lenne jobb ha észrevennéd, hogy felnőttem és inkább barátok lennénk, elbratyizgatnánk, kitárgyalnánk az élet nagy dolgait? Figyi, engem már nevelgetni nem tudsz, ami eddig nem sikerült már nem is fog. Én magamról tudom, hogy meggyulladna a képem, ha a gyerekem ezzel állna elém. Mert itt már észre kellene vennem, hogy hibáztam. Lényeg az, hogy ő magától nem fogja felnyitni a szemét, ez a te feladatod ez esetben. Amúgy amiket nem enged azt mivel indokolja?