Anyukával való nézet leltérés kezelése felnőtt korban?

Sajnos vagy sem, az érettségi ma már alap. Emlékszem, Nagymamám a 80-as,90-es években mennyit anekdotázott nekem, az unokájának, hogy a falujában volt egy Magdi nevű lány,és hogy akkoriban neki, meg a tanító úrnak (aki egyébként egész hosszú életet élt, Mamám - aki a tanítványa volt - után bő 15 évvel halt meg) volt egyedül érettségije.

Anélkül ma már jószerivel semmire sem mész.

Sok gyereket korrepetáltam matekból, és azt mondom: ha nincsenek kenyérgondjaitok, akkor nagy marha az anyukád, hogy nem hajlandó magántanárra pénzt áldozni. Egy empatikus, csak rád figyelő tanárnál szinte biztosan sok mindent megértenél, ami most lila köd a fejedben.

Egyelőre csináld végig ezt a tanévet. Az ofő (gondolom egyben matektanár is) pedagógusként egy nagy nulla, hogy félévzárás előtt kijelenti, hogy év végéig se fogsz tudni legalább kettesig javítani. Mintha azt mondaná: "hiába küszködsz, úgyis megbuktatlak év végén". Hogy lehet ilyen egy tanár?

Anyukáddal meg a rokonokkal ne foglalkozz. Nyugodtan mondd meg neki, hogy mindez jó eséllyel elkerülhető lett volna, ha nem olyan fillérb...ó, hogy magántanárra sajnálja a pénzt. Úgyhogy a saját ostobaságát magyarázhatja most a rokonok előtt. (Amúgy nekem is az első kérdésem az lenne ilyenkor, hogy magántanárral próbálkoztak-e.)

Nagyon egyetértek azokkal, akik tanácsolták, hogy vizsgáltasd ki, nem vagy-e diszkalkuliás. Mondjuk a matektanárod pedagógiai inkompetenciáját bizonyítja az is, hogy benne ez föl se merült és nem javasolta eddig.

Egyébként maga az ötlet, hogy nekiállj dolgozni és később estin leérettségizz, nem ördögtől való - sőt az egyetlen reális lehetőség. Arra ügyelj, hogy anyagilag meg tudd oldani a lakhatásodat akkor is, ha a barátoddal esetleg szétmentek. Szóval ezt a tanévet azért fejezd be, de ha valóban megbuksz, tedd azt, amit terveztél.