Gyakori jelenség az, hogy a szülő kibeszéli másoknak a gyerekét és ez által nem jó színben tünteti fel?

Úgy általában a panaszkodás ami szerintem gyakori jelenség, ebbe aztán a munkahelytől a családon át a közlekedésig előbb-utóbb minden beleesik.

Ez amit Te leírál szerintem nem durva, ugyanúgy mint ahogy te is megbeszéled gondolom az osztálytársaiddal hogy milyen hülye anyád van hogy nem engedett el a koncertre.

A gyerekemet érintő bármilyen privát dologban is pl. a legjobb barátaimtól szívesen kérnék tanácsot. Nem árulom el ezzel a gyereket, sőt, neki akarok jót, azért rugózok egyáltalán a kérdésen.

Ennél gusztustalanabb nincs, egy életre megsbzi egy gyerek lelkét vele

a szülő..A másik véglet meg az én gyerekem a leg,leg,leg.. attól is

herótom van, de inkább utóbbi mint előbbi.

Nagyon ritka, hogy tőlem rokonomról rossz szó esik, akkor is max röviden dünnyögök róla valamit. Pedig sokszor volna mit. Bátyámról szoktam max bővebben nyilatkozni, de őt se döngölöm földbe, max a fura szokásait említem.

Nem tartom szép dolognak más családtagját kibeszélni. A buta takarítónő szokott az irodában pletykálni a rokonairól, valójában senkit se érdekel, meg se jegyezzük.

Gyerekkoromban esett nagyon rosszul, hogy szüleim más gyerekkel példálóztak, akit nem is ismertek. Hogy xy kolléga gyereke bezzeg ebbe meg ebbe az elit suliba jár, kitűnő tanuló, stb. Valószínűleg innen ered az, hogy én nem beszélek a rokonokról, mert magánügy ki milyen és pár infóból nem is lehet megítélni mást, csak valami elképzelést költeni róla. (Aztán alighanem élőben mély csalódás volna.)