Gyerek kér valamit --> szülők megcsinálják, erre a szülőknek nő a gyerekkel szembeni elvárása, gyakori jelenség?
Hogy amit kértünk szüleinktől megcsinálták, megkaptuk ( ahelyett, hogy szépen, csendesen azt mondták volna, hogy NEM) és egy idő után apám, vagy anyám hirtelen kirobban a semmiből és mondja, hogy
"na most már aztán elég legyen, ezt és ezt tettük érted és még erre meg arra sem vagy képes" stb..
Hogy ha ez a jelenség egy családban sokszor fordul elő, akkor egészen biztos, hogy mentális traumát okoz. Szociálisan teljesen frusztráltá teszi az embert és kialakul a "nice guy syndrome" miszerint, azért tegyél szívességeket a másiknak, hogy kapjál tőlük cserébe valamit.
Pl azért legyél kedves a lányokkal, hogy később szexet kapj tőlük ( lefordítva egy 14 éves srác élethelyzetébe, ebben a helyzetben nagyon sokan belekerülnek ) és ez végtelen sok frusztrációt tud okozni az embernek ha erre mielőbb rá nem jön,
Nekem így 20as évem végére eléggé jól sikerült felismernem, de elnézve a gyakoris kommenteket - traumatizáltnak lenni - még hozzám hasonlóan elég sokan így jártak.
És az ember anyja,apja aki persze jószándékú csak nem ismeri fel saját traumáját tovább adja ezeket a berögzüléseket.
válasza: válasza:Ertekelhetetlenul hianyos a tortnet. Pont az marad ki, hogy mire valaszolt igy az anya.Miert nem tette meg a gyerek amire az anyja kerte?
Elhiszem,hogy tinikent gondod volt a kapcsolataidban, de gondold at az ok es okozat valodisagat.Ettol a mondattol meg egeszseges felnott kellett volna valjon beloled.Ha nem sikerult, nem hiszem hogy anyad artatlan mondata tett tonkre.
válasza:"[...] azért tegyél szívességeket a másiknak, hogy kapjál tőlük cserébe valamit."
Én azt gondolom, hogy a társadalom - nem csak a párkapcsolatok terén - alapvetően így működik. A "jófiú-szindrómában" nem ez a baj (mondjuk az igen, ha CSAK szexet akarsz), hanem hogy sokszor nem veszik észre, mikor kell továbbállni, túl sok energiát fektetnek egy olyan kapcsolatba, amibe nem kellene, és csak teljesen kifulladva, kiégve szállnak ki belőle, ezért lesznek frusztráltak. Ennek a "végletekig kitartó", rosszul feltérképező mentalitásnak azonban szerintem nincs köze ahhoz, amit mondasz, Kérdező.
válasza:1es
Értem, de a gyerek miért nem kap akkor több NEMet válaszként, minthogy inkább megcsinálják a szüleik majd utána elvárjanak dolgokat tőle? Hogy boldog és kiegyensúlyozott gyerekkora legyen rengeteg jó érzéssel?
Mert nyilván ez valahogyan kialakult, nem csak tegnapról mára
2.
Öcsém helyzetével találtam szemben magam, de mivel ugyanezek megtörténtek velem is kisebb koromban ezért gondolom, hogy hatott rám
Pl. Öcsém megy valahova haverjaival bulizni és megkéri szüleimet, hogy vigyék el ( én mondom is a szüleimnek, hogy mondják azt hogy oldja meg, és inkább ne vigyék el - mikor az öcsém nicsen jelen persze ).
És erre ők mégis elviszik sokadjára (mert szeretik nyilván), és utána volt egy szituáció tegnap, hogy öcsém alig aludt, másnap meg mentünk tovább és megkérdezi szüleimet, hogy csinálnának szendvicset neki. Erre apám elkezd hőzöngeni, hogy:
- "Most már fejezd be, ide oda furikászunk, te meg ezt és ezt kérsz tőlünk, ennek ellenére is, most már elég legyen" stb..
Miért nem megy oda hozzá és mondja neki, hogy:
- "Nem most nem"
Ehelyett burkoltan inkább azt mondja, hogy:
- "Nem, azért nem csinálok mert már túlságosan kibillent az "elvárás-szolgáltatás mérőm" feléd, és úgy érzem, ha nem szolgáltalsz valamilyen módon a következő órákban, percekben akkor sajnos én sem fogok"
Miért nem lehet megtanulni nemet mondani, úgy ahogyan egy cégnél/professzionális környezetben is teszik azt mindenféle lehurrogó érzelmi töltet nélkül.
Ha gyerekkorban ezeket az érzelemmentes nemeket megtanulná az ember ( és nem felnőtt korban kellene ), akkor egy fokkal hozzájárulna mentális egészséghez.
Ahhoz, hogy az ember ne maszkokat vegyen fel amikor szociális életet él, hanem autentikusan tudjon olyan lenne amilyen tényleg valójában
válasza:Konkrétumot tényleg nem írt, de feltételezem, hogy a kérdező az implicit elvárásokra gondolhatott. Amikor kérsz egy szívességet, de kimondatlan marad, hogy ennek mi lesz az ára, mit várnak el cserébe. Az adok-kapokkal alapvetően nincs gond (bár szülő-gyerek kapcsolatban ez sem teljesen úgy működik, mint két felnőtt között), az viszont baj, ha nem tiszta, mi "mibe kerül".
A szülők sem így akarták szerintem, csak ahelyett hogy meghúznák a határokat (még a kiborulás előtt végiggondolnák és kommunikálnák, hogy mennyi extrát tudnak a gyereknek nyújtani és mit várnak el tőle), egyszercsak telítődnek, és a dühüket spontán kiadják magukból.
Azzal e jelenséggel én is találkoztam, hogy egyes fiúk (nyilván nem az összes) azért kedvesek egy lánnyal, mert szexet akarnak. Pályakezdő koromban, a betanulási időszakban volt ilyen az egyik tapasztaltabb kolléga - én voltam a "rút kiskacsa", a másik pályakezdő csaj meg a csinosabb. Nem az volt a gond, hogy a srác rástartolt, hanem hogy a helyzetével visszaélve velem végeztette el a csaj "nemszeretem" feladatait, és tőlem vette el az én olyan lehetőségeimet, amiből valóban tanulni/fejlődni lehetett volna. A stratégiája úgy tűnik nem működött, mert a csaj nem jött össze vele, csak röhögve zsebretette a bókokat és a képzési lehetőségeket. Azóta eltelt 10 év, a srác még mindig egyedül van. A normális nők nem hülyék, és megérzik, hogy valakinek őszinte a kedvessége, vagy csak vadászik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!