Mit tudok tenni ez ellen?

Az őket nem érdekli, nem elég intelligensek hozzá, nincs empátiájuk. Csak a saját értékrendjüket fogadják el.

Teljesen megértelek kérdező. Hiába logikátlan azt remélni, hogy meg fognak változni, az ember vágyik arra, hogy olyan szerető kapcsolata legyen a szüleivel, mint amilyen a filmekben van. Sajnos egy ponton viszont el kell fogadnunk, hogy az ilyen emberek nem fognak megváltozni, úgyhogy én is csak azt tudom javasolni, amit az előttem szólók: ne beszélj neki a számodra fontos dolgokról, akkor is, ha fájdalmas nem megosztani őket.

Csak azt mondd el amit nem bánsz ha tudod hogy gyorsan el fog terjedni ismerősi körben is.

Pont ma láttam egy rakás idős embert panaszkodni a Facebookon, hogy a haszonleső fiatalok így meg úgy, ha megöregednek a szülők, akkor le vannak ejtve... Eszükbe sem jut, hogy hányan rombolják aktívan a gyerekeikkel való kapcsolatot. Ítélkezéssel, mindenbe beleszólással, kontrollmániával, folyamatos panaszkodással, konfliktuskereséssel. Közben alanyi jognak tekintik a fiatalok részéről az érzelmi odafordulást, engedelmességet, ápolást (az idősek otthona az a "ledobó" ugye, egy - többnyire női - családtagnak kötelessége otthagyni a munkáját és otthon ápolni az öregeket). A következőt tudom tanácsolni: ha teheted, ne hagyd, hogy a szüleid hiányt szenvedjenek, de nem kötelességet kitenni magadat olyan bánásmódnak, ami nem tesz jót. Jogod van hozzá, hogy tisztelettel bánjanak veled és diszkréten kezeljék, amit bizalmasan elmesélsz. Aki nem így tesz, azzal lazítani kell az érzelmi köteléket, akkor is, ha ez nehéz. Hosszabb távon jobban jársz.

Anyám is pont ilyen kontrollmániás pletykafészek, persze saját magát a legjobb anyának tartja, miközben azt sem dönthetem el, hogy megcsukjam-e a szobám ajtaját vagy ne. Alapszabály, a hülyékkel nem vitatkozunk, és csak azt osztjuk meg vele, amit mindenki más is tudhat.