Létezhet olyan , hogy nem szeret a saját anyám ?
Az , hogy állandóan verbálisan bántalmaz , megjegyzéseket tesz a külsőmre, sosem tudok Neki jót csinálni sajnos alapvető a kapcsolatunkban. Folyamatosan azt kapom , hogy nem vagyok elég jó, hogy mennyire szar életem van , hogy nem értem el semmit sem az életben . 23 éves vagyok , csodálatos munkám van ami egyben a hobbim is , idén végzem az egyetemen és már 4 éve külföldön élek . 15 évesen szakadtam ki otthonról hiszen elég messze tanultam , kollégista voltam es amint tehettem dolgozni kezdtem és magamat tartom el . Én nagyon elégedett vagyok az életemmel, szerintem több is meg van a szükségesnél, nagyon hálás vagyok mindezért.
Egyszerűen Édesanyámmal nem tudom rendezni a kapcsolatom . Egyre durvábban bán velem , egyre ridegebb , teljesen elutasító . Mivel külföldön élek és ritkán járok haza , ezek a telefonbeszélgetés közben nyilvánulnak meg .
Most sokszori unszolás után kiutazott hozzám (gondoltam utoljára megpróbálom a közeledést ) de most brutál módon elutasító . Tudom , hogy vannak lelki sérelmei régebbről es próbálom megérteni de egyszerűen nem megy már . Azt érzem engem hibáztat és rajtam vezeti le a feszültségeit . Sajnos oda jutottam , hogy tejesen minimalizálni kell Vele a kapcsolatot mert nagyon sokat sérülök így . Közben pedig nagyon vágynék a jó beszélgetésekre , egy egészséges anya-lánya kapcsolatra .
Létezhet , hogy Ő tényleg utál engem es tényleg idegesíti minden egyes cselekedetem ? Amikor már a beszéd sem segít tényleg nincs más út csak a kapcsolat minimalizálása/ megszüntetése ?
válasza: válasza: válasza: válasza:#15:
1. Akkor itt a válaszod a kérdésedre kérdező, mert lényegében kimondtad: anyádat le kell építened, mert jelenleg nem kíván veled minimálisan kedves lenni, nem kíván neked örülni egyáltalán. Erről nem tehetsz. Ez rossz érzés lesz neked eleinte. A kapcsolatot minimalizáld. Lehet, hogy csak a születésnap, anyák napja, karácsonyi telefonhívás és virágküldés marad. Vagy még az sem. Ezt te döntöd el, hogy hogyan jó neked.
2. Nem neked kell anyád helyett szenvedni, mert őt bántották vagy mert ő rossz döntéseket hozott. Ha nem a boxzsákja lennél, akkor támogathatnád, meghallgathatnád, sírhatna a válladon. De, de ... az végtelenített ciklusban menne, mert ha nem a boxzsákja lennél, akkor a lelki szemetesládája lennél. Ő még abban a fázisban van, hogy bosszút akar állni a vélt vagy valós tönkretevőin. Vagy ha ez nem megy, akkor másokon levezetni az emiatti feszültséget. Ez vagy te most. De anyád lényegében menthetetlen, amíg saját magába nem néz (eddig magától és a beszélgetéseitek hatására nem tette, ezután akkor miért tenné). Pszichoterápia kellene neki. Ezt még javasold neki! Nem hiszem, hogy elmenne. Ha anyád mégis elmenne pszichológushoz, és a telefonjaitok javulnak, akkor mindig figyelmeztesd, hogy ha javult, és arra is, hogy akkor most inkább tegyétek le a telefont, hogy el ne rontsátok az eddigi előrehaladást, mert most éppen afelé tendál a dolog, ha éppen afelé tendál.
Sz@r ügy, de ez van.
3. Én gyerekkori sérelmek kapcsán viselkedtem nem ennyire de rosszul, de a bosszúvágy, harag, és kicsit a boxzsák megvolt nekem is. A pszichológus segített - mindkettőnknek kínkeservesen - felismerni, hogy ez a bosszúvágy, harag stb ciklikusan visszatér. Ad egy pillanatnyi enyhülést, de közben feltépi a sebet, és sosem gyógyul be. De ez nem jelenti azt, hogy az elején nem szabad vezetés mellett ezekre gondolni, elgyászolni a veszteséget, majd továbblépni.
Az a baj, hogy anyád ebben a dologban még a startkockáig sem jutott el, de te már - joggal - belefáradtál az egészbe. A szeretet is kifárad.
A dologhoz érdemben nem tesz hozzá, de kiváncsi vagyok, hogy mik voltak a gyerekkori és az apádtól elszenvedett sérülések.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!