Csak az én szüleim ilyenek?

Ritkán jársz haza, így hiányzol nekik. Szeretnének beszélgetni veled, több időt tölteni, de azt úgy nem lehet, hogy átalszod a napot.

Evés. Gondolom próbálnak etetni, kedvedre járni, de hát te csak azért se, mert neked nem az kell.

Szokott hiányozni a családod?

Csak a te szüleid. Szülő vagyok, én hagyom aludni az ifjúságot délig is akár. Hagyni kell őket békén, ők sem pattognak hogy 7 kor zörgök a konyhában. Mondd meg a szüleidnek hogy szálljanak le rólad, felnőtt ember vagy, el tudod dönteni mennyi pihenésre van szükséged.

Nem mellesleg a szüleid helyében elgondolkodnék azon hogy miért nem szeret otthon a körünkben a gyerekem.

Nem csak a tieid ilyenek, de szerencsére az enyém nem. Gyerekként kezelnek.

Sajnos másképpen nem megy, meg kell kérdezned, miért szólnak bele ezekbe a dolgokba. Ráadásul aligha fogják kivenni az adott tányért a kezedből. De ha mégis, akkor nem adod.

"néha úgy érzem sose kéne vissza jönnöm ide"

Tedd azt.

4-est kár volt lepontozni, engem is idegesít, hogy állnék neki főzni - ami zajjal jár: keverőgép, kukta, edények csörömpölése -, és még 10-kor is lábujjhegyen járok, hogy ne zavarjam meg az alvásban az illetőt.

Engem is le lehet pontozni.

A 4-esnek és a 7-esnek teljesen igaza van.

Nekem is meg van a napi rutinom. Pl: 7-8 óra között ezt meg azt csinálom. 8-9 között mást stb... Ha véletlen felborul, számomra az a nap kuka.

Nem volt ilyenekről szó. Én úgy értelmezem hogy konkrétan felkeltik a kérdezőt. Ha az anyukája takarítanak akkor azt tudná a kérdező nélkül? Nem kell ahhoz kikelnie a gyerekének az ágyból. Vannak szülők akik folyamatosan osztják az észt, nem értik meg hogy a gyerekük nem bábu hanem egy önálló személyiség. Volt idejük nevelni, most hogy elköltözött már felesleges rászólni mindenért. Azt érik el vele hogy egyszercsak fogja magát és nem megy haza.

Nem egyedi ez egyáltalán.