25 év körüliek! Hogyan jöttök ki a szüleitekkel?

Jövőre leszek 25, jó a kapcsolatunk, de nem túl közeli és egyre csak távolodunk. Nem vagyunk rosszban, rendszeresen beszélünk, de én is messze járok egyetemre, már hatodik éve csak pár hetente, szünetekben vagy ünnepekkor járok haza. Az az oka a távolodásnak, hogy ők még mindig kisgyerekként tartanak számon, én pedig egyre kevésbé tudom ezt elviselni. Tudom, hogy csak jót akarnak, de 24 évesen már eléggé fel tud qrni, mikor beleszólnak, hogy miért vagyok még fent x órakor (mikor semmiben nem zavarom őket, csendben vagyok a saját, külön szobámban), ne felejtsek el fogat mosni, menjek vacsorázni, stb. Sosem voltam hülyegyerek, a körülményekhez mérten mindig önállóságra törekedtem, gyerekkoromban sem kellett folyamatosan b#szogatni, hogy megcsináljam a dolgaim, magamtól is szorgalmas és kötelességtudó voltam, úgyhogy sosem tudtam ezt mire vélni azon kívül, hogy őket is így nevelték és csak jót akarnak azzal, hogy ezt a "hagyományt" folytatják. A másik ok az, hogy soha életemben nem voltak vevők a lelki problémáimra, mindig letudták annyival a dolgokat, hogy "ne foglalkozz vele". Az utóbbi időben több ilyen jellegű problémám volt, amiknek a megoldásában a párom sokkal inkább partner, mint ők.

Szóval külön, önállóan már sokkal jobban szeretek élni, mint velük, tartok egy bizonyos távolságot, nem osztok már meg velük annyi mindent, mint eddig, de ettől még jóban vagyunk.

Szoktunk vitázni,de ez régen is így volt.Elég jól kijövök velük alapból,de sajnos elég sok szarság van az életünkben és emiatt elégé idegesek vagyunk.Nem egymásra,de így jön ki.De,én szerettem őket.

22/F