Most mit csináljak, ha kitagadtak?

Nagyon bonyolult a történet. Engem a nagymamám nevelt fel, amikor anyu elvált apámtól, odaköltöztünk a mamához. Nagy sok mindent köszönhetünk neki. Pl. a másfél szobás lakását nagyobbra cserélte, hogy elférjünk mindannyian és legyen külön szobám. Mindig bátorított a tanulásba, türelmes volt velem, a kedvem leste. Anyának nem volt türelme hozzám, sokat is dolgozott, így egy olyan viszonyban álltunk anyuval, mintha barátnők lennénk.

Plusz 1-2 hetes fiatal anyukaként, amikor a páromnak el kellett mennie munka miatt, haza mentem a mamámhoz, és ő segített a csecsemő körül, amiért szintén hálás vagyok.

Szeretem a családom nem vagyunk hibátlanok, sok csontváz van nálunk is, de ezt nekünk kéne megoldani.

A történet érdemi része akkor kezdődött, amikor a mamámnál voltam a 2 hetes picivel. Anyám és a férje között konfliktus volt, és anyu sosem tudta ezt jól kezelni, kezdtek elfajulni a dolgok. Oda jutottunk, hogy kaptam anyától egy sms-t, ami kvázi búcsúlevél volt. Majd este jött a telefon a férjétől, hogy anyut bevitték a mentők öngyilkossági kisérlet miatt. A mamám ezen nagyon kiakadt és azt mondta, ő nem fog bemenni hozzá, mert nagyon mérges rá. Dühöngött szinte. Mivel másnap mentem már haza, megkértem a párom, hogy ugorjunk el anyuhoz a kórházba, mivel tudom, hogy ott nem adnak semmit, még wc papírt is vinni kell. Így a picit a másik nagymamára hagytuk, és elugrottunk abba a megyébe ahol anyu volt, útközbe bevásároltam alap dolgokat, hogy ne legyen semmi nélkül ott. 2-3 óra nyomozás után megtudtuk, hogy a zártosztályon van, de hétvége lévén nem engedtek be, csak a cuccokat engedték, hogy beadjuk. Hétfőn dajkára bíztam a kisbabám és a férjem is szabit vett ki, hogy engem elvigyen pár megyével arrébb anyuhoz a kórházba (nem akarta, hogy én vezessek, mert a pici mellett folyamatosan kimerült voltam). Közben beszéltem a férjével is, akivel fasírtban volt, hogy ő nem mehet be hozzá, összekészített neki ruhákat stb. mert nincs védetségije. Így a kórháznál találkoztunk, meghallgattam az ő verzióját is a történtekről, majd bevittem anyuhoz a cuccokat.

Anyu nagyon sírt, ki akart onnan menni, mondta, hogy ott bántják, és hogy nem is akart öngyilkos lenni, csak félreértés volt, és a férje záratta oda be, hogy eltegye az útból... én tudtam, hogy ez itt mismásolás, azt is tudtam, hogy hazudik pl. az öngyilkosági kisérletről és azt is tudtam, hogy a férje előtt nagyon erős depressziója volt amit sosem kezeltek, de a férje mellett "kivirult". Én azt akartam, hogy maradjon ott, csinálja végig a programot, lássa szakember végre ... őt is megkérdeztem mi történt, meghallgattam. És idáig jutottunk, mert jött a nagymamám látogatóba. (!)

Hozott ő is ruhát meg egyéb piperét. Nem tudtam vele beszélni komolyabban, engem várt a kisbabám otthon, de annyit mondott, hogy az én érdekemben nem mond most semmit, mert akkor elvált asszony leszek hamarosan. (???) Itt tudtam, hogy találkoztak a parkolóban anyu férje, a nagyim és az én férjem. És ebből biztos, hogy volt konfliktus. Anyu már napokkal előtte mondogatta, hogy a férje ki akarja lakoltatni, meg egyéb durvaságok, így a mama haragudott is rá rendesen.

Előbb elmondtam anyám verzióját a történtekről, a férje ezek után elmondta, hogy szerinte hogy volt. Ebből kellett a tényeket kiszűrnöm. Majd megkérdeztem mi volt a parkolóban, a párom is és anyu férje is elmondta. Itt a páromnak maximálisan hiszek, mert ő soha nem hazudott nekem semmiben. Találkoztak, majd nekik rontott a nagyim, és jól lehordta őket, amiért így viselkednek a lányával, a párom megjegyezte, hogy anya kezelésre szorul (ezt vallom én is) és ezen is kiakadt, hogy az anyósát "ledilinyózza".

Napokkal később anya a mamám közbenjárására kikerült. Aztán egyszercsak jött a telefon, hogy anyut tényleg kilakoltatja a férje. :O Mivel anyu a mamánál volt, és egyiket sem érték el nekem szóltak. Én hívtam a mamát, hogy ez most komoly? De mielőtt még bármit mondhattam volna, a mamám közölte, hogy többet ne keressem és ne tegyem be a lábam hozzá. Köpni nyelni nem tudtam. Napokig sírtam, hogy ide jutottunk. Nem keresett a családomból senki.

Aztán hónapokkal később, összefutottam anyámmal egy marketben. Ahol elmondta, hogy a mama azt várja, hogy bocsánatot kérjek, mert megharagudott rám, hogy beszélek anya férjével, ezzel mintha az ő pártjára álltam volna. Meg persze a férjre is mérges, hogy ilyen "köpönyegforgató".

A sluss poén az, hogy anya kibékült a férjével, és most a mamát állítja be anyukám rossznak, hogy miatta van minden. És persze a mama erről mit sem tud.

Én nagyon szeretnék kibékülni a mamámmal, mert hiányzik és szeretem, de bocsánatot nem fogok kérni, mert annyi a bűnöm, hogy gondoskodni akartam anyámról.

Köszönöm, ha valaki nálam okosabb tud adni tanácsot. 😔