Ha a gyereketek egy szörnyű és elítélendő dolgot tenne, akkor is szeretnétek? Mit bír el a szülői szeretet?

Az előző félévben, az egyetemen volt egy tárgyam, ami már 3/3-as volt, egyetlen vizsgalehetőségem volt már (ha nem sikerül, kirúgnak). Az online vizsgáztatások miatt új rendszert vezettek be, és amíg máshol ez könnyítést jelentett, ennél a tárgynál egyáltalán nem, sőt... (alapból szinte a legnehezebben teljesíthetőek közé tartozott, az új vizsgáztatás csak emelt ezen)

Ha nem sikerül elsőre átmenjek, azzal az egy alkalommal, kirúgnak és hiába jelentkeztem volna újra nyáron a pótfelvételivel, csúsztam volna. Már az is megviselt, hogy ebből a tárgyból ennyiszer megbuktam, miközben minden mással maximum másodjára végeztem.

Jóban lettem a tanév során az egyik tanszék vezetőjével, vagyis eleinte csak kedves volt velem, aztán ez néha átcsapott flörtbe, majd üzengetésbe... Tudtam, hogy tetszem neki és úgy voltam vele, hogyha ő nem tud a vizsgámmal kapcsolatban segíteni, akkor senki. Kihasználtam ezt, és azt, hogy tudtam, ő többet akar, mint hogy néha hazavihet az egyetemről kocsival, vagy kávézunk egyet, beszél a vállalkozásairól, cégeiről, munkájáról, vagy csak úgy a napjáról. Lefeküdtem vele... Elmondtam neki, mi a helyzet a vizsgával és hogy nem nagyon tudom, mit tudnék csinálni, mondta, hogy intéz, amit tud. Majd még aznap délután szólt, hogy jelentkezzek fel az első időpontra, de nem kell elmennem rá, be lesz írva a jegy még aznap.

Utána ez folytatódott, egészen mostanáig. Segített más dolgokban is, a gyakorlati időmet is az ő cégével igazoltattam le, de az utóbbi időben nem éreztem már ezt az egészet jónak. A titkolózást sem, meg hogy konkrétan szeretőnek lettem tartva. Elmondtam neki, hogy szerintem jobb lenne, ha többet nem találkoznánk és erre megharagudott. Azóta az van, hogy hol fenyeget, hol meg kedves és hogy minden lehet úgy, ahogy én szeretném. De néha csak úgy megjelenik a lakásomnál, tegnap pl. idejött hajnali 2-kor, hogy kivel vagyok, miért nem válaszolok az üzeneteire és a hívásaira, meg hogy ilyen hamar le lett cserélve?! Vagy társasházban lakom, a villanyóra a folyosón van az összes lakásnak. Egy héten belül kétszer volt, hogy ott kint "véletlenül" lecsapódott a biztosíték már este ott, amelyik az én lakásomhoz tartozik és ahogy kimentem, hogy visszakapcsoljam, láttam, hogy ugyanolyan kocsi, mint az övé elhajt a háznál.

Azt mondja, hogy sosem bántana, de kételkedem. Ha iszik, akkor nagyon nyomulós tud lenni, és mostanában iszik... Attól is tartok, hogy elmeséli másoknak, mik történtek köztünk és sajnos vannak képei is rólam (az arcom nem látszódik, de ettől ugyanúgy bánom már őket). Ha ennek híre megy, sok maradásom nem lesz az egyetemen.

Nagyon félek, hogy kiderül. Napközben ezen rágódom, mikor valakivel beszélgetek az egyetemről, és írja, hogy milyen pletykát hallott, vagy hogy nem fogom elhinni, mi volt, akkor amíg le nem írják, kb az ájulás kerülget. Ha e-mailt kapok az egyetemtől, Neptuntól, már félve nyitom meg. Este lefekvéskor ezen kattog az agyam.

Még 2 évem van hátra, nem tudom, hogy fogom így végigcsinálni.

Tudom, hogy hibáztam és már inkább vállalnám a csúszást, újrafelvételizést, mindent. De akkor annyira féltem és kétségbevoltam esve, hogy azt hittem, ez a jó megoldás. A későbbi segítségeket sem kellett volna elfogadnom, de nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.