Tényleg bűn, hogy esküvő előtt összeházasodunk?
Párom már 2 éve nyaggat, hogy menjek levelezőre, keressek munkát, költözzünk össze.
Én nem voltam hajlandó, mert az egyetem gyakorlatias.
Most az utolsó félévbe hajlandó vagyok elmenni, mert semmi pluszt nem ad.
Egyébként alaból messze lakom a páromtól a családommal, 200 km.
2-3 hetente szoktunk találkozni. Együtt vagyunk 3 és fél éve. Nyáron lesz az esküvőnk.
Eldöntöttük összeköltözünk az ők megyéjükbe. 20 percre fogunk lakni a szüleitől. Szüleimék is eredetileg ide valósiak, csak megmaradt a házuk, abban fogunk lakni.
Anyáék szobájában laknánk elsőként, mert az bútorozott, a mienket még le kell festeni, bútort venni. A konhya felszerelt, csak a tűzhelyt kell cserélni most, mert sajnos a 4-ből 1 lap nem működik, mert már 3 éve nem élnek itt szüleim, hanem ugye elköltöztek 200km-rel odébb, munka miatt.
Januártól kezdenék életem első munkahelyén. A szakmámban tudok elhelyezkedni, aminek tanulok. Nagyon örülök ennek. Szja mentesség is lesz, így a bér is hálistennek jó lesz. Örülök, hogy dolgozhatok, mert amúgy csak agusztusban tudtam volna elkezdeni, mert eredetileg akkor végeznék kb
Addigra már lesz 8 hónap tapasztalatom, ami szerintem előny.
Azonban anyukám nehezen viseli. Fáj a szíve állítása szerint, sokszor elsírja magát, hogy így milyen gyakran fogjuk egymást látni. Szörnyen sajnálom, mert szeretem őt, de muszáj támogatnia, előbb utóbb elköltöztem volna.
Anyósom, apósom, sógorom folyton veszekednek a páromra, hogy találhatta ki az összeköltözést meg miért megyünk bele. Félévet már igazán kibírhattunk volna címszó alatt.
Na de. Most kitalálták, hogy költözzünk hozzájuk az esküvőig. A következők az érveik:
1. télen fűteni kell és az drága
2. Az összes fizunkat félre kéne tenni
3. Tanulnom kell majd az államvizsgára, meg még a maradék 2 vizsgámra és milyen könnyű lenne náluk, ahol kész kaja vár, csak le kell ülni tanulni
3. Mert hogy a szobánk még nincs kész és miért lesz jó nekünk anyámék szobája
4. A tüzlapot szerintük nem lesz könnyű kicserélni
5. Nehéz lesz alkalmazkodnom a munkához
6. Nem fog menni a főzés, dolgozás, takarítás, tanulás egyszerre.
7. Plusz utolsó érv. Párom finnyás. Kevés ételt eszik meg. És meleg ételt visz és otthon másféle melegételt hoz, mindig van vagy 2 féle süti is es 2 féle leves is otthon.
Na most az én érveim:
1. Bejárni tőlük szarabb lenne
2. A kutyájukat nem tudom ki nyitná, zàrná, mert egy kuvasz és megesz majd reggelire vagy vacsorara. Mindig zárják, ha ott vagyok, mert sajnos tényleg nagyon agresszív:( apja nyugdíjas, de mellette mindennap jár fuvarozni, majd biztos az én munkabeosztásomat nézi. Ha már 1 órára 2 kapu koze van zarva a kutya szólni szoktak, hogy ez nem jóó a kutyának, ne legyek annyit az udvaron.
3. Mellettük én gyereknek érzem magam. Ha ki akarok menni petivel mindig be kell jelenteni hoga megyek es mikorra jovok es mit fogok csinalni, utana meg beszámolót tartani.
4. Mindig ha megyek valahova megnézik mi van rajtam. Multkor nem volt rajtam sapka es rendesen lecsesztek, hogy ha beteg akarok lenni....-.-
5. Fáj nekik, ha több időre kimegyünk a telepulesukon setalni, mert addig se vagyunk otthon, meg addigis a kutya be van zárva. Hallottam mikor parom tesojaeknal volt h haza telefonalt a tesoja az anyjanal, hogy atjottunk hozzajuk. Es erre az volt az anyos valasza, hat tok mindegy tegnap is 1 oran at kinn setaltak... tehat bün kimenni. El vagyok keseredve.
6. Ők azt hiszik ott tudok tanulni, de ez nem igaz. Papir vekonyak a falak, kicsi a haz. Probaltam mar ott tanulni vizsgaidoszakban, de sose tudtam. A beszeduk is zavart. Minden. Otthon tudok, mert mem hallani be semmit, mert nagyok a tavolsagok es ahova koltozunk ott is tudok, mert emeletes a ház.
7. A kolisok is kepesek tanulni, fozni es dolgozni sokszor ..
8. Semmivel nem lesz jobb, ha ram fozne, csak meg nehezebben engedne el a fiat nyartol.
9. Mindig azt mondjak mindenhol jo de a legjobb ott naluk es en szeretnem, hogy a parom szeressen velem kettesben is lenni. Ne az tegye boldogga h mosolygni latja a szuleit mert ott vagyok naluk. Szeretnem h onmagamert szeressen. Egyedul is eleg legyek neki.
10. A szobát meg lehet csinálni meg a tüzhelyet is még az idén, csak össze kell szedni magunkat. Mindent ellehet intézni csak akarni kell.
Párom anyját mindennap hozza, viszi munkába, mert egy helyen dolgoznak. 50 perc helyett igy eleg kenyelmesen csak 20 percet utaznia.
Innentol kezdve mivel mas az irany, mas a telepules mar nem tudja vinni.
Mostantol engem fog majd tudni vinni reggel, ha delelottos vagyok, de haza meg ha delutanos vagyok abszolut nem, mert maskepp vegzunk.
Erre is modnta az anyja hogy jobb lenne, ha ott maradnank, hogy 3-an utazhassunk.... de arra nem gondol, hogy ha haza akarnek menni akkor kb. Este varnom kene meg a buszra vagy 2 orat. :D
De hat szerinte minden megoldható csak akarni kell.
Na mindegy. Párom velem ért egyet, de rossz erzés mért kell osszevedzni a csaladdal.
Szerintetek is ekkora bun osszekoltozni eskuvo elott?
Tisztaba vagyok vele, h szerint3m is hangulatosabb eskuvo utan osszecuccolni.
De orulok a munkanak, alig varom h kezdjek.
Korban 24 leszek februartol, parom meg 25 lesz, szoval mar nem vagyunk 18 evesek sem.
Mindketten utolso gyerekek vagyunk, akikhez foggal korommel ragsszkodnak.
Es szerencsetlen paromnak is szorongast okoznak, mert szereti a csaladjat es teny hogy hatalmas idill van náluk. De szeretnem ha nalunk is az lenne.
De legtöbbször az miatt panaszkodotz az anyukája, hogy mit fog enni a fia, ha elkezdek dolgozni. Az első hét tudom, hogy nehéz lesz, mert mindennap 6-ra érek majd haza reggeltől, mert egész napos leszek, hogy beleszokjak a rendszerbe, a szokásokba és szombaton, azaz január 8.-án lesz egy nagyon nehéz vizsgám. Már csak az az egy van ebben a félévben és sajnos dec.-re nem hirdettek meg vizsgaalkalmat.
Így könnyű bennem bűntudatot kelteni, hogy amúgy tényleg mi lesz így. Valszeg nem az első héten fogom megváltani a világot a konyhában, de igyekszem karácsonyig úgy megtanulni, hogy már csak ismételni keljen!
De utána igazából májusig nem lesz semmi csak suli.
De a munkahely vállalta, hogy lesz suli nekem havi 1x, plusz hogy lesz majd vizsgám, meg államvizsgám, ez ilyen! A munkatársam valszeg nem lesz annyira boldog, mert kell helyettesítenie, de majd visszaadom neki.
Végigolvastam a kérdést és a válaszokat is. Rövid leszek, mert már sokan leírták, amit én is gondolok.
Anyósjelölt majd megnyugszik, nincs más választása. De Petivel azért mindenképp le kell ülni és megbeszélni, hogy jól átgondolta-e, tud-e anyuci tutujgatása nélkül élni. Ha jól értelmezem, már most aggályoskodik, már most bizonytalan.
Cáfolj meg, ha valamit félreértettem.
Ha nem jönnek össze a dolgok kettőtök közt, azaz Peti visszavágyik, mert az együttéléses "kipróbálás" neki macera, mindenképpen legyen B-opciód. Ahogy olvasom van.
Köszi a válaszokat. Hát igen a párom kissé bizonytalan még. De remélem nagyonis, hogy ez változni fog!
Nincs mese. Megmondtam neki, ha nem érzi majd jól magát, akkor én szívesen élek egyedül is, mert nem kötelező azt választani, hogy velem éljen. Tiszta lapokkal kezdjük az életünket. De fáj, hogy ilyeneket kell mondani. Nem akarom én sértegetni a szüleit, se őt az érzései miatt. Az egész helyzet úgy rossz, ahogy van.
Nem manipulátor a párom. Legalábbis abban nem, hogy odaköltözzek hozzájuk. Az biztos, hogy nem lesz. Semmi esetre sem.
Nem megyek bele abba, amiről tudom, hogy benn ragadok.
Bízom benne, hogy ez az óriási harag is elmúlik és az, hogy gyerekként tekintenek ránk. Hogy túl korainak, meggondolatlan, felelőtlen, gyerekes! döntésnek találják az önállódodásunkat.
A hülye ürügyek, és hogy gyerekes felelőtlenségnek nevezik az összeköltözést (?????? Úristen!) manipulációs fogások. Normális érvük nincs, tulajdonképpen csak maguknál akarják tartani a kisfiukat. A gyerekként kezelést, irányítást pedig egy hétvége erejéig is kínszenvedés kibírni, nemhogy hónapokig. Oda ne menj, akkor nektek annyi!
Egyszer ottalvós oszálykiránduláson nem volt elég ágy, és az osztálytársam előadta nekem mint egy hülyegyereknek, hogy jaj, milyen buli lenne nekem a földön aludni. Na, ez dettó ugyanaz. Hülyébbnél hülyébb érveket hozott, hogy az nekem miért lesz jó, csak hogy az legyen amit ő akar. Mondtam neki, hogy ha buli, akkor aludjon ott ő. Nem akart :D.
Mit fog enni a fiú? Basszus, kit érdekel. Ha huszonévesen önerőből éhenhal, akkor meg is érdemli. Az a szégyen, ha valaki ilyen életképtelenre neveli a gyerekét. De ha te hetekig reggeltől estig dolgozol, szerintem hagyjátok a francba a kotyvasztást, rendeljetek, 1-2 ezresből megvan.
Nem hangulatosabb csak esküvő után összeköltözni, sőt az lenne a buta lépés. Én is aggódom a párod miatt. Az én férjemnek is kinyalta az anyja a hátsóját, és bőven van munkám még abban is, hogy kiszedje a levetett ruhája zsebéből a zsepit és a kacatokat, ne csak úgy bevágja a szennyesbe mindenestül. Merthogy otthon nem kellett ezzel foglalkozni, mosás előtt maguktól varázslatosan kikerültek a cuccok anyuci által. Huszonévesen. És az én férjem még az a fajta, aki törekszik arra, hogy talpraesett és önálló legyen, látja a munkamegosztás szükségességét, és nem várja el a kiszolgálást. Csak hát voltak dolgok, amiket kényelmesen megszokott, és igazából addig még bele sem gondolt soha, hogy olyankor más dolgozik helyette. Ha a te párodnál ehhez torz elvárások és nézetek társulnak a gondoskodásról és a női-férfi szerepekről, akkor még kiderülhet, hogy van min dolgozni, gondolkozni esküvő előtt, mert 2 hónap után már legszívesebben kitennéd a hóra az elvárásaival meg a nyafogásával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!