Tényleg bűn, hogy esküvő előtt összeházasodunk?
Párom már 2 éve nyaggat, hogy menjek levelezőre, keressek munkát, költözzünk össze.
Én nem voltam hajlandó, mert az egyetem gyakorlatias.
Most az utolsó félévbe hajlandó vagyok elmenni, mert semmi pluszt nem ad.
Egyébként alaból messze lakom a páromtól a családommal, 200 km.
2-3 hetente szoktunk találkozni. Együtt vagyunk 3 és fél éve. Nyáron lesz az esküvőnk.
Eldöntöttük összeköltözünk az ők megyéjükbe. 20 percre fogunk lakni a szüleitől. Szüleimék is eredetileg ide valósiak, csak megmaradt a házuk, abban fogunk lakni.
Anyáék szobájában laknánk elsőként, mert az bútorozott, a mienket még le kell festeni, bútort venni. A konhya felszerelt, csak a tűzhelyt kell cserélni most, mert sajnos a 4-ből 1 lap nem működik, mert már 3 éve nem élnek itt szüleim, hanem ugye elköltöztek 200km-rel odébb, munka miatt.
Januártól kezdenék életem első munkahelyén. A szakmámban tudok elhelyezkedni, aminek tanulok. Nagyon örülök ennek. Szja mentesség is lesz, így a bér is hálistennek jó lesz. Örülök, hogy dolgozhatok, mert amúgy csak agusztusban tudtam volna elkezdeni, mert eredetileg akkor végeznék kb
Addigra már lesz 8 hónap tapasztalatom, ami szerintem előny.
Azonban anyukám nehezen viseli. Fáj a szíve állítása szerint, sokszor elsírja magát, hogy így milyen gyakran fogjuk egymást látni. Szörnyen sajnálom, mert szeretem őt, de muszáj támogatnia, előbb utóbb elköltöztem volna.
Anyósom, apósom, sógorom folyton veszekednek a páromra, hogy találhatta ki az összeköltözést meg miért megyünk bele. Félévet már igazán kibírhattunk volna címszó alatt.
Na de. Most kitalálták, hogy költözzünk hozzájuk az esküvőig. A következők az érveik:
1. télen fűteni kell és az drága
2. Az összes fizunkat félre kéne tenni
3. Tanulnom kell majd az államvizsgára, meg még a maradék 2 vizsgámra és milyen könnyű lenne náluk, ahol kész kaja vár, csak le kell ülni tanulni
3. Mert hogy a szobánk még nincs kész és miért lesz jó nekünk anyámék szobája
4. A tüzlapot szerintük nem lesz könnyű kicserélni
5. Nehéz lesz alkalmazkodnom a munkához
6. Nem fog menni a főzés, dolgozás, takarítás, tanulás egyszerre.
7. Plusz utolsó érv. Párom finnyás. Kevés ételt eszik meg. És meleg ételt visz és otthon másféle melegételt hoz, mindig van vagy 2 féle süti is es 2 féle leves is otthon.
Na most az én érveim:
1. Bejárni tőlük szarabb lenne
2. A kutyájukat nem tudom ki nyitná, zàrná, mert egy kuvasz és megesz majd reggelire vagy vacsorara. Mindig zárják, ha ott vagyok, mert sajnos tényleg nagyon agresszív:( apja nyugdíjas, de mellette mindennap jár fuvarozni, majd biztos az én munkabeosztásomat nézi. Ha már 1 órára 2 kapu koze van zarva a kutya szólni szoktak, hogy ez nem jóó a kutyának, ne legyek annyit az udvaron.
3. Mellettük én gyereknek érzem magam. Ha ki akarok menni petivel mindig be kell jelenteni hoga megyek es mikorra jovok es mit fogok csinalni, utana meg beszámolót tartani.
4. Mindig ha megyek valahova megnézik mi van rajtam. Multkor nem volt rajtam sapka es rendesen lecsesztek, hogy ha beteg akarok lenni....-.-
5. Fáj nekik, ha több időre kimegyünk a telepulesukon setalni, mert addig se vagyunk otthon, meg addigis a kutya be van zárva. Hallottam mikor parom tesojaeknal volt h haza telefonalt a tesoja az anyjanal, hogy atjottunk hozzajuk. Es erre az volt az anyos valasza, hat tok mindegy tegnap is 1 oran at kinn setaltak... tehat bün kimenni. El vagyok keseredve.
6. Ők azt hiszik ott tudok tanulni, de ez nem igaz. Papir vekonyak a falak, kicsi a haz. Probaltam mar ott tanulni vizsgaidoszakban, de sose tudtam. A beszeduk is zavart. Minden. Otthon tudok, mert mem hallani be semmit, mert nagyok a tavolsagok es ahova koltozunk ott is tudok, mert emeletes a ház.
7. A kolisok is kepesek tanulni, fozni es dolgozni sokszor ..
8. Semmivel nem lesz jobb, ha ram fozne, csak meg nehezebben engedne el a fiat nyartol.
9. Mindig azt mondjak mindenhol jo de a legjobb ott naluk es en szeretnem, hogy a parom szeressen velem kettesben is lenni. Ne az tegye boldogga h mosolygni latja a szuleit mert ott vagyok naluk. Szeretnem h onmagamert szeressen. Egyedul is eleg legyek neki.
10. A szobát meg lehet csinálni meg a tüzhelyet is még az idén, csak össze kell szedni magunkat. Mindent ellehet intézni csak akarni kell.
Párom anyját mindennap hozza, viszi munkába, mert egy helyen dolgoznak. 50 perc helyett igy eleg kenyelmesen csak 20 percet utaznia.
Innentol kezdve mivel mas az irany, mas a telepules mar nem tudja vinni.
Mostantol engem fog majd tudni vinni reggel, ha delelottos vagyok, de haza meg ha delutanos vagyok abszolut nem, mert maskepp vegzunk.
Erre is modnta az anyja hogy jobb lenne, ha ott maradnank, hogy 3-an utazhassunk.... de arra nem gondol, hogy ha haza akarnek menni akkor kb. Este varnom kene meg a buszra vagy 2 orat. :D
De hat szerinte minden megoldható csak akarni kell.
Na mindegy. Párom velem ért egyet, de rossz erzés mért kell osszevedzni a csaladdal.
Szerintetek is ekkora bun osszekoltozni eskuvo elott?
Tisztaba vagyok vele, h szerint3m is hangulatosabb eskuvo utan osszecuccolni.
De orulok a munkanak, alig varom h kezdjek.
Korban 24 leszek februartol, parom meg 25 lesz, szoval mar nem vagyunk 18 evesek sem.
Mindketten utolso gyerekek vagyunk, akikhez foggal korommel ragsszkodnak.
Es szerencsetlen paromnak is szorongast okoznak, mert szereti a csaladjat es teny hogy hatalmas idill van náluk. De szeretnem ha nalunk is az lenne.
Végig se olvastalak. Te egy nagy mamlasz gyerek vagy még..
Úgy akartok házasodni,hogy nem is ismeritek egymást. Lakva végképp.. 😂😂Te aia nem voltál hajlandó, hogy elmenj dolgozni..
1 évet se adok nektek összebútorozva 😂
Ebből így, hogy munkanapokon tudsz bent enni is, ki lehet jönni. Szerintem vágj bele.
Ha elfogadsz még egy tanácsot tőlem (nagyjából anyukád korabeli vagyok): ne engedd magadat ugráltatni ha összeköltöztök. Egy közös háztartásban ha mindketten dolgoznak, a házimunkát is ketten kell vinni, egyformán megosztva. Ha főzni nem tud, akkor nagyobb része legyen a takarításból például, illetve ha az ő feneke alatt van autó, akkor a bevásárlást intézze ő egy előre elkészített lista alapján. Ezeket a dolgokat még mielőtt összeköltöztök le kell tisztázni, üljetek le és egy lapon vagy a számítógépen osszátok be már most, ki mit fog végezni. Így gyorsan kiderül, hajlandó-e önálló felnőttként működni, illetve ő is tudni fogja, vége anyuci pátyolgatásának.
A másik fontos dolog a hétvége, illetve a kötelező ebédek és ottalvások a szülőknél. Ezt is beszéljétek meg, mert ebből sok konfliktus lesz. Ha pedig itt tartotok, a szülinapok, karácsony és egyéb ünnepek (mit hol) is legyenek megbeszélve. Ezeket szülőknek is még most elmondani, kiállni a döntésetek mellett (anyósjelöltnél lesz emiatt hiszti, de ezt még most kell lerendezni).
Remélem minden a legjobb elképzelésed szerint alakul. Reménykedj a legjobban, de legyen terved a legrosszabbra is.
Nincs sok veszítenivalód. Ha nem jön be, hogy ketten együtt éltek még mindig van esély rá, hogy egymagad fenntartsd a lakást.
Egyébként egy pozitív példa arra, hogy mennyivel kiegyensúlyozottabb minden, ha külön vagytok:
Mi több, mint 5 évet éltünk anyósoméknál. Apósom hasonlóan nehézfejű, mint én, így nem mindig jöttünk ki jól. Szerintem az utolsó utáni pillanatban költöztünk el a férjemmel. 9 hónapja lakunk külön és határozottan jobb a helyzet.
A férjem is megtanult önállósodni. Neki is fontos az otthonunk tisztasága, a rend, így kiveszi a házimunkából a részét. 180 fokos fordulatot tett, mióta külön költöztünk. Hidd el, ha egyszer rákaptok az ízére a külön létnek, nem akartok már senkivel sem élni.
Egy valami biztos. Soha, de soha ne költözz anyósodékhoz. Nem hagynának elköltözni titeket, legalább is nagyon nehezen, és ha egy kicsit is befolyásolhatóak vagytok, akkor ott fogtok ragadni. Mert hát, minek költöznétek el, ha itt meg van minden, spórolni is jobban tudtok stb.. szerintem vágjatok inkább bele.
Várjuk majd a fejleményeket :)
Hálistennek rendszerető, takarítani szeret. Meg majd főzni is befogom, pl. Krumplit pucolni meg ilyesmi. Szerintem közösen élvezetes
Hát izgulok azért.
Majd megírom mi lesz!
Holnap után megyek az óvodába meg ismerni a gyerekeket is.
Már várom az új életemet. Hiszem, hogy jó lesz.
És igen ettől tartottam én is, hogy majd az lesz, hogy ott ragadunk. Mert ténylet minek is költöznénk el, ha együtt minden jó és szép.
Sokszor érzek egy enyhe bűntudatot, mert a párom szeret ott élni. Szereti azt a pici települést, annak minden bokrát.
Járt ott focizni, gombázni, túrázni.
Imád otthon lenni a szüleivel is.
Rossz érzés, hogy tudom, hogy nehéz lesz neki eleinte. És ilyenkor szomorú vagyok mért nem önállóbb 24 éves létére.
Mert egyszerre látom a maximális önállósodási vágyát. Hisz 2 éve zaklat, hogy kettesben éljünk végre együtt és egyszerre látom benne a bizonytalanságot is, hogy mi lesz anyaval, apával, miért ilyen az élet, hogy egyszer kirepülünk és egyedül hagyjuk őket, miért nem lehet mindenki boldog es együtt blabla.
:/
6. Nem fog menni a főzés, dolgozás, takarítás, tanulás egyszerre.
7. Plusz utolsó érv. Párom finnyás. Kevés ételt eszik meg. És meleg ételt visz és otthon másféle melegételt hoz, mindig van vagy 2 féle süti is es 2 féle leves is otthon.
6. Albéreletben voltál, megszoktad már.
7. És ez miért is a Te problémád? Ez inkább a fia problémája, hogy felad valamit valamiért. Ha vulgáris akarnék lenni, megkérdezném a kedves mamát, hogy ugyan ne legyen már olyan biztos abban, hogy a fia nem cserélné-e be gondolkodás nélkül a kétféle házisütit bolti sütire + napi s.ex lehetőségére... Ne adj isten, innentől kezdve ő is kiveszi a részét majd a 6. pont tevékenységeiből, és még az is lehet, hogy ha a háttérmunkát is megtapasztalja, már kevésbé lesz finnyás!
Én egyébként - kizárólag a leírásod alapján, nem ismerve a helyzetet - a nyanya nyávogása helyett inkább azon aggódnék, hogy vajon a párod mennyire egy anyuci által agyonkényeztetett, otthon maximálisan semmirekellő ház ura, akinek még a wc-t is elő kell melegíteni, és a kanalat is éppen hogy nem kell a szájába rakni...Nyilván vannak dolgok, amiket az ember szívesen megcsinál, de teljesen más a helyzet, ha alapszintű elvárásként kezelik. Az se volt túl szimpi hozzáállás, hogy téged nyüstölt, hogy menj levelezőre a tanulmányaid kárára. Egy talpraesett, elfoglalt nő számára ez hamarabb jelentkező és kézzelfoghatóbb konfliktusforrás lesz, mint amit a mama jelent. Hallgass az itt tanácsot adó anyukára, és legalább megbeszélés szinten tisztázzátok le, hogy ki mit vár az együttéléstől! Nyilván ez sem szentírás, de nem baj, ha legalább beszélgettek róla.
" Nem fog menni a főzés, dolgozás, takarítás, tanulás egyszerre."
Nem fog. Ne költözz oda.
Jó kezdet, hogy kapásból magadra veszed a párod kiszolgálását. Ja nem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!