Normális, hogy a szüleim nem akarják hogy a párom átjöjjön?

#40 mar ott felfogtuk h regies a felfogasok, hogy a tesodhoz mehet a baratnoje, csak mert o pali es farka van, hozzad meg nem mehet a te baratod.

Szerintem ezzel kene kezdened a szuleidnel, hogy lepjenek mar tul a kettos mercen

Uh, de rossz volt ezt a sok megkeseredett szar kommentet olvasni. Ja, hogy merészelt reggel elmenni kulázni Dezsőke, meg ilyenek xD Bakker, nálunk is egyben volt a fürdő a WC-vel a családban számtalanszor megtörtént hogy valaki bent volt amikor másnak készülődni kellett volna. Megoldottuk annyival, hogy bocsi de siess légyszi mert nekem is rohanni kell. Elég szar élete lehet annak aki ennyire nem képes asszertívan kezelni váratlan szituációkat. Egyébként ilyen embereket szerintem bármi tudja zavarni, mindegy csak legyen min vergődni. Nekik az élet fáj, az a baj... :D

Amúgy mi is voltunk exemmel hasonló helyzetben, csak ott én voltam a barátja a vendég. Azért találkoztunk nála mert nagy házban éltek, volt külön szobája, én viszont egy szobában éltem a szüleimmel és a testvéremmel. Az elején szívesen láttak, aztán egyre kevésbé. Konkrétan semmi konfliktus vagy összeütközés nem volt köztünk, amikor ott voltam segítettem házimunkában, sok vizet nem zavartam. Csak hátha mégsem engem képzeltek el a lányuknak, egyre kényelmetlenebb volt átmenni mert megjegyzéseket tettem rám, meg kóstolgattak aztán hiába mondta a párom hogy ne foglalkozzak vele, egyszer azért megkérdeztem mi is a problémájuk egyébként velem. Hebegtek-habogtak én pedig kezet fogtam velük, hogy nagyon örültem hogy megismerhettem őket, és soha többet nem mentem át. Megmondtam a páromnak, ha túléli ezt a kapcsolatunk, ha nem most nem fogunk tudni négy fal között találkozni egy ideig mert nem vagyok hajlandó elviselni ezt a bánásmódot senkitől, meg amúgy is utálok ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni hogy meghunyászkodjak mert másnál vagyok, ez nekem baromi kényelmetlen. Egy ideig vettünk ki szobákat néha 1-1 napra, aztán egy fél évre rá költöztem albérletbe utána tudtunk ismét rendszeresen találkozni. Szóval részvétem, ez egy rémálom nem fogsz tudni vele nagyon mit csinálni amíg nem függetlenedsz.

Hát, elég érdekes a szituáció.

Ha hívunk vendégeket, annak örülök, örülünk, ebédelünk vagy vacsizunk együtt, beszélgetünk, ilyesmi. De ha úgy jön valaki, hogy tartósan maradni akar éjszakára, azt utálom!

Nem tudom elviselni, nem érzem otthon magam a saját otthonomban.

Nem szoktam senkinek se megengedni, a saját házunk (férjemmel) a tesóm átszokott jönni a baratnőjével, délután ezzel nincs is semmi baj, de ha már túl sokat vannak itt elküldöm őket, éjszakára is szeretnének maradni... Nem lehet, hogy a párod még túl idegennek érzik?

A tesód barátnője maradhat éjszakára?

Az én tesóm barátnője is tisztelettudó, kedves lány, nem bunkó, szeretem őt, de én belehalnék ha itt lenne egyhéten 2x és itt is aludna. Talán ha a gyerekem lenne, kötelességből vagy jófejségből elviselném alkalmanként, de egyhéten 2x biztosan nem.