Melyik volt életetek legcikibb helyzete/élménye amelyet a szüleiteknek köszönhettek?

Vagy egyszer volt valami bajom. Be volt dugulva a fülem, csengett, be is volt talán gyulladva.

Mondtam anyámnak, aztán ő úgy szépen továbbította az infót a rokonoknak is. Valami ünnepnap volt, így az összes rokoság úgy jött hozzám mintha halálos ágyamon feküdnék mert hallották, hogy bedugut a fülem :D

Kedvencem, hogy az egyik hozott egy fül-gyertyát vagy mi a tökömet és ott mindenki előtt elővette és elkezdte "bemutatni" a hasznáatát, hogy itt meggyújtod, és így bedugod a füledbe. És már dugta is a fülembe azt a szart.

Az alapból zárkózott és önbizalomhiányos énemnek meg nyilván jót tett, hogy ott piszkál mindenki mint valami bazári majmot.

Családi vacsora rokonokkal. Lehettem kb 15. Pont akkor volt meg, ráadásul akkoriban kicsit hosszabbak voltak mint a normál, fájt is sokat a hasam. Akkor is, így mondtam, hogy nem jó a hasam, ha nem baj, bemennek szobámba picit pihenni.

Erre anyum ott rokonok előtt totál lazán megkérdezi, hogy még mindig vérzek?

Azt hittem ott süllyedek el.

Na meg ha már alkoholista apám:

Nála az otthoni öltözet alapból 2 darabból állt:

Vonalkódos, 3 hete viselt, kinyúlt alsógatya, amiből jobb esetben kilátszott a töke is. Illetve az alsógatyába belehúzott, szintén kinyúlt, izzadtságfoltos, megsárgult, lekajált, retkes atléta.

Nyáron ezt egyszerűsítette, mert akkor csak egy gatyában ült.

Na és bármikor vendég jött hozzánk, akkor is simán mindenkit így fogadott.

Egyszer egy haverom átjött, azt mondja:

Te, jól láttam, hogy a faterod egy szál gatyában ült a nappaliban?

Nyilván ő ezzel úgy volt, hogy hát a saját házában hagy legyen már abban amiben akar és senki kedvéért nem fog "kiöltözni".

Egy másik haverom is szóvá tette. Azt mondta, hogy ha jön akkor már be se mer nézni fater szobájába, csak oda intve köszön és gyorsan jön el, mert beleégett a tudatába ahogy ott ül gatyában. Egyszer mondta is, hogy "szóljál már faterodnak, öltözzön már fel..." :D

De az is jó volt, hogy a bejárat mellett van a WC. Nem tudom már ki jött hozzánk, de fater ott ült nyitott ajtónál részegen a budin, és egy kiflit majszolt éppen.

6-os:

Gondolom tinedzser vagy, később ezt nem fogod gáznak gondolni. Egyszer voltam akkora tahó 13 évesen, hogy edesanyámnak azt mondtam arra, hogy képes 5-10 ft árkülönbség miatt másik terméket venni, hogy szánalmas.

Olyan pofont kaptam az áruház közepén.

De ma mégsem ez a ciki, hanem hogy ilyet mondtam. Nem erdemelte meg, és egyáltalán nem szánalmas dolog.

Viszont rohadt sok égő dolgot csinált, és csinál is mai napig :D

29N

Ja és az öltözetéhez tartozó sztori:

Ha valaki becsengetett, mindegy, hogy ismerős, ismeretlen, fiú, lány, idős, gyermek, akkor fater az alábbi öltözékben jelent meg, nyilván tök részegen:

A már említett kinyúlt alsógatya (kisgatya, nem boxer), belehúzva az atléta. Lábán gumicsizma és egy régi MÁV-os pufajkás sapka, valami ilyesmi:

[link]

Igazi jelenség volt az öreg.

Egyszer még alsósként bementünk a kisboltba anyukámmal. Szerettem volna, ha vesz nekem egy fajta édességet. Utána megláttam az árát, gondoltam magamban, hogy ez drága nekünk és mondtam, hogy mégse kérem és visszatettem a polcra.

Anyukám valamiért ezt roppant kellemetlennek tartotta, hogy a kisboltban az eladó hallotta, hogy variálok.

Ahogy kimentünk a boltból, megrántotta a kezem és pofon vágott meg jól leszidott, amiért szégyenbe hoztam a random eladó előtt .

Esküszöm, hogy a mai napig nem értem. Annyira rosszul éreztem magam, hogy az utcán ilyet csinált, amikor semmi rosszat nem tettem, pont hogy jót akartam, hogy spóroljunk.

Nem olyan durva emlék, de ezek után nincs az a pénz, hogy valaha akár csak meglegyintsem a saját gyerekemet. Undorítónak és ostoba dolognak tartom akár a pofont is.

Sokszor látom az utcán vagy a tömegközlekedésen, hogy az anyukák idegből rángatják a gyereket, megszorítják a kezüket vagy akár fel is képelik és üvöltenek velük. Hát jobb lett volna nem szaporodnak az ilyenek. Képzelem, hogyha emberek előtt ezt csinálják, akkor otthon mi mehet.

És akkor boldog-boldogtalant kérdezgetünk, hogy mikor lesz már baba. Mintha mindenkinek gyereket kellene vállalni. Ha nincs türelme hozzá, ne vállaljon.

Igen utolsó,ezzel egyet értek.

Az a baj mellette, hogy persze a gyerekbe bele ültetik, hogy tiszteld a szüleid, a szülő a mindened, szeresd őket, ha bármi rosszat merészelsz mondani róluk, akkor azonnal megkapod, hogy mit képzelsz, hát ők pénzelnek, felnevelnek és ez a "hála".

A gyereknek nem lehet semmi vágya, semmi igénye, semmi álma, mert hát mit képzel magáról a mocskos kölyök, örüljön, hogy etetve van és tető van a feje felett. Mintha az élet csak ennyiből állna.

Egy korábbi kérdésben ezt írta egy kérdező: "Legyen tető az ember feje fölött, legyen mit enni, minden más mellékes.". És sajnos ez a szomorú, hogy ilyen, a létezés minimumán tengődő prolik keltenek bűntudatot a saját gyerekükben, mert mit képzel, hogy neki nem elég a szobanövény vegetáció szint.

Sajnos a valóság az, hogy a szülők jelentős része egyszerűen buta, tanulatlan, csóró, egyszerű suttyó. Vagy egyenesen a függőségek és retardáltság olyan szintjén vannak, ahol bűn gyereket vállalni, hiszen még a maguk életét sem képesek kezelni bármilyen minimális szinten.

Mint szülő írok.

Családi nyaralás során belefutottunk egy koncertbe.

A fiam akkor 16 éves volt, én 41éves.

Magával ragadott a zene és a hangulat. Csápoltam, énekeltem, táncoltam, a fiam szép lassan elhátrált mellőlem.

Koncert végén alig találtam meg.

Kérdeztem mi a baj, miért hagytál ott?

Szegény kényszeredetten csak ennyit mondott:szerinted?