Szeretném otthagyni az egyetemet? Hogy tálaljam otthon?
Nekem a szüleim nem engedték, hogy azt a szakot válasszam, ami mindig érdekelt. Nekik a jog, a mérnöki, az orvosi a "valamire való" szakma és ha majd lesz egy normális diplomám, amihez nyúlhatok, utána mehetek önmegvalósítani.
6 éve járom a jogot, jelenleg harmadéves vagyok 25 éves létemre. Még két év legjobb esetben is, mire diplomát szerzek (ha addig nem csúszok megint és az összes zv-m sikerül elsőre).
Utána elhelyezkedhetek maximum a diplomás minimálbérért, de van ismerősöm, aki úgy bojtárkodott egy évet, hogy nem kapott egy forint fizetést se, közölte a főnöke, hogy örüljön, hogy a kamarához bejelenti, más ilyen 200 ezer körül kap. De sokan elhelyezkedni sem tudtak, és vagy elkezdtek egy másik szakot, vagy megcsinálnak még egy szakjogász képzést, hátha azzal könnyebben találnak munkát. És ezek az úgymond jó tanulók, akik nem csúsztak, cum laudéval végeztek minimum.
Én azt érzem, hogy elfogyott az a kevés motivációm is, ami az elején volt... Nincs kedvem tanulni, nincs kedvem az órákhoz, beadandókhoz. Régen még volt bennem egyfajta kötelességtudat, meg bűntudat, ha nem az iskolával foglalkoztam, de már ez is eltűnt.
Ráadásul tényleg megijeszt az, hogy 27 évesen ott leszek pályakezdőként és még utána is vár rám a szakvizsga, ha valamit szeretnék kezdeni magammal később...
A szüleim azért erőltették ezt a vonalat, mert nagybátyám jogász, ügyvédi irodája van és hogy ő mennyire jól él, mehetek majd hozzá, később is segítene ügyfeleket szerezni... De ő is mondta, hogy amíg ügyvédbojtár leszek nála, a legjobb esetben is a diplomás minimálbért tudja adni. Ráadásul vidéken élnek, 240 km-re Pesttől, a határ mellett. És nem az osztrák határra gondolok sajnos...
Én Budapestről nem szeretnék hazaköltözni, mert az egy halott kisváros. Nincs semmilyen társasági élet, nincs lehetőség szórakozásra, tanulásra, pihenésre, semmire. Ráadásul messze is van mindentől, kb a semmi közepe. Az is megijeszt, hogy az anyám azzal jön, hogy ott az itteni lakásom árából kacsalábon forgó palotát lehet építtetni, majd meglátom. De ez azt jelenti, hogyha a lakásomat eladjuk, akkor nekem otthon vissza kell költözni a régi gyerekszobámba ÉVEKRE.
Hozzászoktam a szabadsághoz, hogy senkihez nem kell alkalmazkodjak, hogy azt csinálok itthon, amit szeretnék. Ha otthon vagyok a szüleimnél, az anyám minden percemről tudni akar. Ha bemegyek a fürdőszobába, akkor minek mentem be, ha a konyhában vagyok, minek vagyok ott, ha megyek valahová, hová megyek, kivel megyek, ne menjek, ne zavarjak ott, maradjak otthon, miért 'csavargok'... Ez is megijeszt nagyon.
Ráadásul a nagybátyám azért sikeres, mert egy cápa. Ha megjelenik valahol, mindenki rá figyel, bármilyen társaságban ő van a középpontban, még ha nincs igaza, akkor is elhiteti veled, hogy te vagy a hülye. Én meg nem ilyen vagyok, kb az a "megbújok a sarokban, itt sem vagyok" típus vagyok ismeretlen helyzetekben. El nem tudom képzelni, hogy én egy tárgyaláson leálljak a másik féllel vitázni, vagy hogy magabiztosan adjam elő magam idegenek előtt. Az okiratszerkesztések, beadványok írása megy, szeretem is, de ez ugye nem csak ennyiből áll...
Nem szeretném ezt erőltetni tovább, úgy érzem, jót tenne, ha kicsit kiszakadnék ebből és akár azt is el tudom képzelni, hogy nem jelentkeznék rögtön máshová, hanem dolgoznék 1-2 évet. Gimiben arra a szakra mentem, amit a szüleim akartak, egyetemet is hasonlóan választottam. Sosem volt meg a saját akaratom és nagyon régen volt sikerélményem... Rossz belegondolni, hogy mennyi pénz lett kidobva emiatt az ablakon és hogy 6 évet lényegében elvesztegettem az életemből, de még mindig úgy gondolom, hogy inkább most, minthogy húzzam ezt 4-5 évig tovább.
Ezt a kérdést pár évvel ezelőtt kellett volna feltenned magadnak. Én is voltam hasonló cipőben, a motivációm egy időre a béka segge alá került. Aztán összeszedtem magam, befejeztem az egyetemet és elmentem dolgozni. Azóta sokkal jobban érzem magam, motivált vagyok, vannak terveim, fejlesztem magam szakmailag.
A legfontosabb, hogy a saját életedről neked kell meghozni a fontos döntéseket, ez a felnőtté válás része. Ne foglalkozz azzal, hogy a szüleid mit akarnak, ez a te életed, te viseled a döntéseid következményét. Mindenki más adhat tanácsot, de a végső szó legyen a tied.
Mennyi van hátra egyébként? Egyetem mellett nem tudsz elkezdeni dolgozni, akár önkéntesként, hogy mire kiesel az iskolapadból, már legyen tapasztalatod?
A jogi diploma szerintem meg pont hogy joker végzettség, rengeteg területre jó, nem csak ügyvédként lehet elképzelni az életet.
Két gimnáziumi osztálytársam is jogot végzett. Egyik Ausztriában van valami banki területen, másik itthon, környezetvédelmi hatóságnál.
Gondolom apuciék is valami hasonló végzettséggel rendelkeznek, mert azok szokták erőltetni a mérnök-orvos-jog vonalat, ahol szintén ilyen végzettségűek vannak, plusz azért anyagilag se állhattok szarul, ha lakást kaptál Pesten, meg saját kocsid van. Valószínűleg rosszul viselné apád, ha te meg pl fodrász lennél mert az a szíved vágya, mert szerintük az valaki, akinek van egy presztizs diplomája.
kicsit előbb kellett volna gondolkodnod ebben, és bizony még most is meggondolhatod, hogy életed a magad életét, de elzárják a pénzcsapot vagy úgy élsz, ahogy neked mások kitalálják, de akkor meg ne sírj. Lehet az első út nehezebb, de ha 10 év múlva visszanézel akkor ne azt lásd, hogy boldogtalan voltál, mert mások dirigáltak.
Az a baj, hogy hagyod, hogy gyerekként kezeljenek. Én hasonló szituban voltam, mama pici fia voltam és hagytam, hogy mások éljék az életem. 10 évet csesztem el az életemből. Elköltöztem, otthagytam az egyetemet, ráadásul a célegyenesben, keveset keresek, de a magam ura vagyok, motivált vagyok és tudom, hogy merre lépjek tovább. Ezt tudom ajánlani neked is.
Pár dolgot kifejtenék részletesebben:
1. A személyes határok betartása és betartatása kulcsfontosságú. Ami a tiéd, az a tiéd, ami másé, az másé, ezt jegyezd meg. Nem csak tulajdon tekintetében, de fizikai tér, szükségletek, igények, stb. tekintetében is, szóval mindenben. Én hasonló toxikus családból jövök, nálunk ugyanez ment. Nem volt "én" vagy "ők", hanem "mi" volt, a mi pénzünk, életünk, stb. Ez azért veszélyes, mert nem hagynak kibontakozni, így nem lesz saját életed, úgy irányítanak, ahogy ők szeretnék.
2. A saját autódat felhozhatod, ha tényleg a tiéd (a te neveden van). A lakással nem tudom, mi a helyzet, tudtommal a haszonélvezeti jog erősebb, mint a tulajdonjog, de ezt majd egy jogi dolgokban jártasabb válaszoló elmondja. Mindenesetre még mindig megteheted, hogy albiba költözöl, főleg, hogy ha jól értem, van párod, ketten könnyebb is fizetni. Azt tudd, hogy az ilyen családokban, ahol nincsenek határok, rendszeresen előfordul, hogy ilyen kuszák a tulajdonviszonyok, nem véletlenül.
3. A családoddal vedd lazábbra a kapcsolatot. Lényeg, hogy ne hagyd magad érzelmileg zsarolni! Legyél asszertív, közöld, ha úgy érzed, hogy valamibe nincs beleszólásuk. Ha kötik az ebet a karóhoz, nyugodtan rakd rájuk a telefont, tiltsd le őket, vagy akár szakítsd meg velük teljesen a kapcsolatot, ne legyen emiatt bűntudatod.
4. Írod a zsebpénzmegvonást. Fontos: legyen saját pénzed, ne függj másoktól! Ha majd lesz munkád, minél előbb spórolj össze annyit, hogy legalább 1-2 hónapig fenn tudd tartani magad, ha minden kötél szakad. Készülj fel, kemény lesz, túlóráznod kell vagy mellette még plusz munkákat vállalni, de hidd el, megéri!
5. Ha nem tudod, mit szeretnél, kísérletezz! Próbáld ki magad több munkahelyen is. A próbaidő alatt bármikor felmondhatsz. Persze tudom, manapság nem dobálják csak úgy az ember után az állásokat. Ezért fontos az előző pont, az anyagi biztonság.
6. Páran felhozták, hogy 25 éves vagy, nem itt kellene tartanod, stb. Ezzel kapcsolatban fontos elmondanom: csak te tudhatod, hogy hol kell tartanod, ne másokhoz mérd magad és ne engedd, hogy másokhoz méricskéljenek! Csak hogy ne érezd hülyén magad: én 31 éves koromig csináltam ezt és csak ekkor léptem. Sohasem késő. Hajrá!
Megpróbálok némi kézzel fogható tanácsot adni. Mostmár szerezz diplomát, ha elmész valami végzettség nélküli munkára, ott elcseszel pár évet utána már te nem fogsz egyetemet elkezdeni, 32 évesen ott lennel amitől ugy félsz: pályakezdő.
A jogi végzettség nem egyenlő az ügyvéddel. Én egy nagyobb multinál dolgoztam ami nemzetközi cégek adóügyeivel foglalkozik, külön jogi team van arra, mikor új ügyfél jön, mikor mit hogy kell lepapírozni a nemzetközi adóhatóságok fele, megbízási szerződés, szerződések módosítása stb. De diakmeloztam 10 fős magyar cégnél, ott is volt egy jogász nő mert kellett. Rengeteg profilú cégnél van jogi rész, azt mondtad, az a papírozos része úgy is érdekel.
Ja, és azért is írtam hogy mindenképp legyen diplomád mert sok multinál (főleg SSC, de sok BIG 4 cég is) annyi a lényeg h legyen valamilyen diplomád meg jól beszélj legalább angolul. Több nyelv még jobb. Én is pénzügyi területen dolgoztam egy mások által sokszor himi-huminak mondott diplomával, jó kezdő fizetésért. Utolsó évemben odamentem gyakornoknak, majd átvettek. Nálunk nem kellett pénzügyi végzettség, csak valamilyen (bármilyen) diploma. Nyilván valamelyik pozícióra kell, de nem mindenhova. Ha meg bent vagy szépen lehet följebb kerülni, kipróbálni más területeket is, a tapasztalat számít. Nekem volt ismerősöm aki diákként elment gyakornoknak egy multihoz, le se diplomázott végül de átvettek főállásba, lehúzott 6 évet majd elment masik céghez. Mondta az interjún hogy nincs meg mindig diplomája de a tapasztalatát fontosabbnak gondoltak, felvettek egy nem is pályakezdő pozícióba.
Én mindenképpen befejeznem már a sulit és már most dolgozz mellette ha bírsz. A jó gyakornoki pozíciók amik nem kávé főzés a cégek a saját vállalatuk honlapján hirdetik.
Nézz szét milyen lehetőségeid lennének Budapesten jogi diplomával vagy akar csak simán diplomával, rengeteg lehetőség van elindulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!