Szeretném otthagyni az egyetemet? Hogy tálaljam otthon?
Nekem a szüleim nem engedték, hogy azt a szakot válasszam, ami mindig érdekelt. Nekik a jog, a mérnöki, az orvosi a "valamire való" szakma és ha majd lesz egy normális diplomám, amihez nyúlhatok, utána mehetek önmegvalósítani.
6 éve járom a jogot, jelenleg harmadéves vagyok 25 éves létemre. Még két év legjobb esetben is, mire diplomát szerzek (ha addig nem csúszok megint és az összes zv-m sikerül elsőre).
Utána elhelyezkedhetek maximum a diplomás minimálbérért, de van ismerősöm, aki úgy bojtárkodott egy évet, hogy nem kapott egy forint fizetést se, közölte a főnöke, hogy örüljön, hogy a kamarához bejelenti, más ilyen 200 ezer körül kap. De sokan elhelyezkedni sem tudtak, és vagy elkezdtek egy másik szakot, vagy megcsinálnak még egy szakjogász képzést, hátha azzal könnyebben találnak munkát. És ezek az úgymond jó tanulók, akik nem csúsztak, cum laudéval végeztek minimum.
Én azt érzem, hogy elfogyott az a kevés motivációm is, ami az elején volt... Nincs kedvem tanulni, nincs kedvem az órákhoz, beadandókhoz. Régen még volt bennem egyfajta kötelességtudat, meg bűntudat, ha nem az iskolával foglalkoztam, de már ez is eltűnt.
Ráadásul tényleg megijeszt az, hogy 27 évesen ott leszek pályakezdőként és még utána is vár rám a szakvizsga, ha valamit szeretnék kezdeni magammal később...
A szüleim azért erőltették ezt a vonalat, mert nagybátyám jogász, ügyvédi irodája van és hogy ő mennyire jól él, mehetek majd hozzá, később is segítene ügyfeleket szerezni... De ő is mondta, hogy amíg ügyvédbojtár leszek nála, a legjobb esetben is a diplomás minimálbért tudja adni. Ráadásul vidéken élnek, 240 km-re Pesttől, a határ mellett. És nem az osztrák határra gondolok sajnos...
Én Budapestről nem szeretnék hazaköltözni, mert az egy halott kisváros. Nincs semmilyen társasági élet, nincs lehetőség szórakozásra, tanulásra, pihenésre, semmire. Ráadásul messze is van mindentől, kb a semmi közepe. Az is megijeszt, hogy az anyám azzal jön, hogy ott az itteni lakásom árából kacsalábon forgó palotát lehet építtetni, majd meglátom. De ez azt jelenti, hogyha a lakásomat eladjuk, akkor nekem otthon vissza kell költözni a régi gyerekszobámba ÉVEKRE.
Hozzászoktam a szabadsághoz, hogy senkihez nem kell alkalmazkodjak, hogy azt csinálok itthon, amit szeretnék. Ha otthon vagyok a szüleimnél, az anyám minden percemről tudni akar. Ha bemegyek a fürdőszobába, akkor minek mentem be, ha a konyhában vagyok, minek vagyok ott, ha megyek valahová, hová megyek, kivel megyek, ne menjek, ne zavarjak ott, maradjak otthon, miért 'csavargok'... Ez is megijeszt nagyon.
Ráadásul a nagybátyám azért sikeres, mert egy cápa. Ha megjelenik valahol, mindenki rá figyel, bármilyen társaságban ő van a középpontban, még ha nincs igaza, akkor is elhiteti veled, hogy te vagy a hülye. Én meg nem ilyen vagyok, kb az a "megbújok a sarokban, itt sem vagyok" típus vagyok ismeretlen helyzetekben. El nem tudom képzelni, hogy én egy tárgyaláson leálljak a másik féllel vitázni, vagy hogy magabiztosan adjam elő magam idegenek előtt. Az okiratszerkesztések, beadványok írása megy, szeretem is, de ez ugye nem csak ennyiből áll...
Nem szeretném ezt erőltetni tovább, úgy érzem, jót tenne, ha kicsit kiszakadnék ebből és akár azt is el tudom képzelni, hogy nem jelentkeznék rögtön máshová, hanem dolgoznék 1-2 évet. Gimiben arra a szakra mentem, amit a szüleim akartak, egyetemet is hasonlóan választottam. Sosem volt meg a saját akaratom és nagyon régen volt sikerélményem... Rossz belegondolni, hogy mennyi pénz lett kidobva emiatt az ablakon és hogy 6 évet lényegében elvesztegettem az életemből, de még mindig úgy gondolom, hogy inkább most, minthogy húzzam ezt 4-5 évig tovább.
Jó, de ha eddig nem tudtál kiállni magadért, most ez hogy fog sikerülni?
Ha válaszként közlik, hogy oké, de akkor kérik vissza a lakást? (Amúgy a neveden van?)
És a legfontosabb: ha kevesled a 200 ezret - kevés is -, mi a B terved? Van olyan munka, ami jobban fizet, mint 200 ezer? És nem kell hozzá végzettség? Mert az, egyelőre nincs.
Mert sokszor még mindig gyerekként vagyok kezelve.
Pl. ha nem akarok hazamenni, akkor jön a zsarolás, hogy jó, nem lesz utalva a következő heti zsebpénzem és majd eszem azt, amit találok itthon maradékot. Vagy hiába van jogosítványom 17 éves korom óta, és hiába vezetek itt Pesten szinte naponta (a barátom autóját). A saját autómat nem hozhatom fel, mert hogy itt nagy a forgalom és a szüleim féltenek, az autópályán is mennyi az állat sofőr, nem kell nekem még vezetni. Ezért havonta egyszer, vagy kétszer jönnek értem és vasárnap hoznak vissza kocsival (attól függően, hogy van programom otthon).
Meg még rengeteg ilyet írhatnék, de nagyon gyerekként kezelnek. Ezért sok mindent el sem mondok nekik, mert csak a pánik megy (főleg az anyám részéről).
A lakás az én nevemen van, apám haszonélvező.
Lenne munkám, de ha az nem tetszene, vagy mégsem jönne össze, kipróbálnám magam más területen is. A kapcsolati hálóm viszonylag nagy szerencsére.
Ennyi idősen én már nem nagyon hagynám félbe a dolgot ha olyan családból származnék hozzáteszem, elvégezném valahogy utána lehet diplomával is kebabot árulni ha szeretnéd.
Sajnos idehaza akik nem gazdagok azok nem tehetik meg hogy kiszálljanak egy jó suliból nulla egzisztencia mellett, bármiféle képesítés nélkül.
Unokahúgom is beleunt a tanulásba, a szülők nyomták is pénzzel, aztán valamiért begőzölt és bár lett diplomája, az egészből csak a nyelvet használgatja, most a H&Mnél pénztáros.
Úgy tudom egyes családoknál terror van ha tanulásról van szó, ha nem tanul a gyerek nem küldenek neki albérletre pénzt, megszűnik a zsebpénz amiből addig szórakozott, részben élt.
Ennyi idősen jobb elvégezni a sulidat, és max utána dolgozol, de ne sokat agyalj rajta mert nulla munkával, megtakarítás nélkül csak reménykedhetsz hogy egy jó fej türelmes, jómódú sráccal hoz össze az élet, és akkor nincs veszve semmi.
Ha a lakás a neveden van, az már előny.
Amúgy sajnállak és értelek is, anyám detto ugyanaz..
Nálam azt volt a megoldás, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot, egy évig no contact, utána visszább vette magát.
De nem volt könnyű.
"Nekem a szüleim nem engedték, hogy azt a szakot válasszam, ami mindig érdekelt. Nekik a jog, a mérnöki, az orvosi a "valamire való" szakma és ha majd lesz egy normális diplomám, amihez nyúlhatok, utána mehetek önmegvalósítani."
Igazuk van. Ebből van értelem, ebből van tudás és pénz. Mondjuk pont a jogot tartom értelmetlennek 2021-ben, mert kb a tanárok sorsára fogtok jutni. A jogot csak magyarországon tudod kamatoztatni, mert minden országbasn más. Ettől függetlenül az se egy bonyolult dolog (mérnök vagyok): van több ezer oldal "játékszabály" amit tudnod kell kezelni. Nyitsz egy irodát, csip csup rutin dolgokkal tudsz foglalkozni, és leveszed az embereket belőle. Specializálódnék egy területre, amiből továbbképzem magam, és komoly jegyzeteket állítanék össze. Így azért lehetne pénzt keresni, de ez is ilyen mérnöki gondolkodás szerű dolog, problémamegoldás. Problémáid vannak, amiket meg kell oldani. Gondold át miből profitálsz és tégy úgy. Az iskolát mindenképpen befejezném, mert ha nem fejezed be, az elmúlt x éved ment a kukába. Minden dolog amiért felkeltél, az törlődik és megsemmisül. Most már nem szabad feladni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!