Kik vannak többen: akik normális családban nőttek fel, vagy akik problémás családban?

Az emberek nagyobb része jön problémás családból, és ez egyre rosszabb lesz.

Eleve egy válás akkora lelki traumát jelent, ami után kevesen maradnak normálisak, és mivel majdnem mindenkinek elválnak a szülei, így tele van a világ lelkisérültekkel. Két lelkisérült egymásra talál és lesz egy még jobban lelkisérült gyerekük.

Jó gyerekkorom volt, mert mindent megtettek értem és a testvéremért a szüleink. De...

Csalták egymást, édesanyám állandóan nyomozott apu után, vitt minket is a "lebuktatásra". Konkrét dolgot sosem talált, mármint nem tudott rányitni soha sehol. Ennek ellenére szerették egymást, csak valami félrement, ezek után édesanyám 18 éves koromban öngyilkos lett. Szvsz gondolom ez problémásnak számít, de gyerekként nem éltem meg rosszul.

Valamitől csak működik ez a társadalom. Sokáig meg voltam győződve hogy a problémás család létezik csak.

Lehet lepontozni. Ma már máshogy gondolom, sőt.

Szerintem a másodikból vannak többen.

A baj az, hogy ez nem látszik sokszor. Pl. barátnőmmel nemrég beszélgettünk, szerinte mi voltunk (anyu, apu, tesóm, én) az ideális család. Most 50 körül amikor elmondtam neki, dobott egy hátast.

Kifelé semmi sem látszik sokszor. Nálunk pl. nem volt válás, pia, ilyesmi. Szép, rendben tartott lakás, minden nap finom főtt étel, szépen járattak tesómat is, engem is. Anyu és apu mivel látszat emberek voltak (és erősen külső kontrollosak, bár akkor még ez a fogalom nem volt ismert), ezért ők mindig kifelé akartak megfelelni. Anyu is tündérien elbeszélgetett a velem egyidős kolleganőjével, míg én le voltam szarva. Tehát gondolataim, félelmeim, vágyaim, terveim, céljaim SOHA nem érdekelték, otthon vont egy falat maga köré, és le voltunk szarva tesómmal együtt, ami a lelki oldalát illeti. Egy munkahelyen dolgoztunk (csak másik osztályon), ami azért volt "vicces", mert az ő osztályán és az én helyemen is, meg voltak győződve a kolléganők, hogy milyen tüncibünci anyám van, és milyen jó lehet a kapcsolat köztünk.

De otthon borzasztó volt az a lelki sivárság. Amikor egyszer meg nem kérdezi, hogy "hogy vagy?" Ha látta rajtam, hogy kisírva a szemem, amellett is elment.

Tehát a kérdésre visszatérve, szerintem nagyon sok ilyen is van, ahol kívülről minden szuper, ezért sokan nem tudják, milyen lélekromboló családok vannak, akár a szomszédban, akár a legjobb barátnőéknél, ami kifelé teljesen mást mutat.

De attól még szar, a 2-es típusú család (a kérdés szerint besorolva).