Kik vannak többen: akik normális családban nőttek fel, vagy akik problémás családban?

normálisnak nehezebb lenni, elbaszni könyebben lehet dolgokat szoval a második

Problémás…

Nehéz meghúzni a határt, hogy mi a problémás és mi nem az.

Problémásban, még ha nem is ennyire durván. Sok házaspár van, akik nem is feltétlenül veszekednek hangosan, de szólni is alig tudnak egymáshoz, csak a bajuk van egymással és idegesítik egymást, szeretet már nincs köztük. Olyan nekik az együttélés, mintha a fogukat húznák. Szerintem már ez sem számít normális családnak.

Szerintem ez szubjektív. Az én családomban nem volt alkoholista, a szüleim nem bántalmaztak rendszeresen fizikailag (néha azért előfordult), de nekünk is megvoltak a magunk problémái. Pedig kívülről normálisnak tűntünk. Talán senki nem gondolta volna ,hogy milyen vallási fanatikusok a szüleim, és hogy mennyire nem mondhattam ellen nekik ebben. Apám düh kitöréseit, sokszor manipulatív viselkedését se látta senki. És az a szomorú, hogy bár nem alakult ki apám és köztem között nagy kötődés és szeretet, ami nyilván nem egészséges, ettől függetlenül szerintem még így is a nem problémás, vagy legalábbis kevésbé problémás családok közé tartoztunk. Szóval ahhoz, hogy ezt a kérdést pontosan meg lehessen válaszolni, tudni kéne mi az, ami még a problémáshoz sorolandó, és mi az ami már nem.

Nem tudom problémásnak számít e, ha apám kiskoromtól kezdve folyamatosan csalta anyámat, aki ebbe egyszer csak beleunt, elváltak és az életem ezután csak egyre mélyebbre zuhant. Szerintem igen, ez problémás, és sajnos nagyon-nagyon sokan vannak még így.

Hiába lenne szavazás, tekintve, hogy nincs ez pontosan megszabva, hogy mi a problémás, illetve sok gyereknél már az zsarnok szülőt jelent,h a megkérdi vigye ki a szemetet vagy rakjon rendet a szobájában, és nyomna is a problámás családra.

Problémás. Vertek, apám végig félelemben nevelt, még most is harap minden apró dologra, ordibál, stb.

Én valahol a kettő közöttit tapasztaltam, bár a problémáshoz kicsit közel áll. Nagy családban nőttem fel, így sajnos szüleimtől nem kaptam sok törődést. Mikor még kisebb voltam, apámtól minden kis hülyeségért kikaptam és a negatív beszédei miatt a mai napig nem állt rendesen helyre az önbizalmam. Ezek miatt nem alakult ki nagyobb kötődés és nem is nagyon beszélgetünk egymással csak havonta max. 1-2X. Anyámmal voltak néha veszekedések, viszont vele nagyon jól kijövök. A családban nem volt soha alkoholista és örülök annak, hogy nem váltak el egymástól.

Ez relatív... Nekem elég problémás a családom, meg bonyolult, de van pl egy csaj ismerősöm meg arról panaszkodik, hogy mindent a s_egge alá tolnak még sem foglalkoznak vele igazán. én örülnék ha ilyen problémáim lennének