Tudnád úgy szeretni az anyádat, hogy nem törődik sem apád emlékével, sem a te fájdalmaddal?

Az tuti jobb lett volna, ha anyad lelép a beteg apád mellől mert kiszeretett belőle...

Normál esetben lehet rég a mostani férjével lenne, csak apád beteg lett és nem volt szíve rád hagyni az ápolást. Uh megemberelte magát, és a szerelme helyett a kötelességet választotta és haláláig ápolta. De azért ilyen helyzetben nem elvárható a mély gyász, ráadásul ott van és végre felvállalható a szerelme. Nézz magadba, akkor mit kiabálnál rá, ha elköltözik tőletek az új párjához, és gondozhatod te apádat? Nem hiszem, hogy megértenéd, neked csak bűnbak kell most.

és az is lehet, hogy simán tényleg csak köszönő viszonyban voltak egymással, mert anyukád nem akarta megcsalni apukádat. de neked most dühödben könnyebb rossznak látni őt.

lehet, hogy hibázott, amiért nem beszélgetett veled a halálról, de ettől még nem kéne minden rosszat feltételezed róla. rossz anya egyébként? vagy csak össze vagy zavarodva, kamasz vagy és féltékeny? gondold végig, hogy apukád betegsége előtt mit gondoltál anyukádról. szereted őt? ha ellököd magadtól, akkor boldog leszel? nem lenne jobb, ha megkérnéd, hogy beszélgessetek egy kicsit?

Az anyám ápolta, de nem nagyon látszott, hogy megviselné... persze, mert egy idő után rhadtul bele lehet ám ebbe fásulni.

Nem kívánom, hogy valaha is megtudd, milyen, amikor neked kell pelenkázni a feleségedet/férjedet akár évekig, nincsen életed, mert bármikor szükség lehet rád a betegágy mellett.

Vagy dolgozni jársz, hazaesel a melóból és utána jöhet a betegápolási robot akár éjszaka is...

Megértem anyukádat is, rááldozott ki tudja, mennyi időt édesapádra, ami becsülendő, most pedig kiszabadult a börtönből.

Azt sem tudhatod, apád hogyan viselkedett, mert nálnuk pl nagyapám folyamatosan átkozódott a betegségében, mindenkinek nekiment verbálisan, és olyan dolgokat vágott a fejünkhöz, hogy te jó ég, bírd ki ép ésszel.

Szóval nem ítélkezhetsz anyád felett, mert fogalmad nincs, mennyire törte össze őt ez az egész ápolósdi.

Hasonló helyzetben vagyok mint az anyukád, kérdező. Nekem is lassan 1 éve halt meg a férjem, fiatalon maradtam özvegy a veled egykorú fiammal. Még fiatalabb is vagyok anyudnál egy picivel.

Viszont eszem ágában sincs más férfival kezdeni...ehhez sokkal több idő kell. Pedig nekünk sem volt tökéletes kapcsolatunk a férjemmel, korántsem. Viszont én őszintén szerettem, és az a tisztelet a minimum hogy nem kezdek mással ilyen rövid időn belül. Egyrészt mert gyászolok, másrészt a fiam közelébe sem engednék egy idegen férfit. Félnék hogy hasonlóan érezne, mint most te.

Pedig én is 16 évesen jöttem össze vele, nem voltam egyedül sosem. Rettenetes is volt egyedül maradni hirtelen. De tartás is van még a világon.

Megértem az érzéseidet, nem bántásból, de anyukád nem valószínű hogy túl mélyérzésű ember lehet, ilyet nem tenne más esetben. Valahogy tűrj, amíg muszáj, aztán amint lehet kezdj új életet önállóan. Nagyon sajnállak, biztosan nagyon szeretted az apukádat. Részvétem.