Miért nem vagyok elég jó a szüleimnek?

Nő vagy, vagy férfi? (Nem mintha számítana, de szerintem ez nőknél jellemzőbb.) Én szakemberhez fordulnék, mert ez nem normális. Nyilván van a szüleid oldala, ami nem egészséges, de neked meg kell tanulnod határokat szabni, amit a szüleid nem léphetnek át. Pl. heti csak egyszer beszélni velük, csökkenteni a találkozásokat, vagy megmondani nekik, hogy 30 évesen elég felnőttnek érzed magad ahhoz, hogy egyedül hozz döntéseket. Mindenképp azt ajánlom, hogy kérj segítséget, és tisztázd őszintén a helyzetet a szüleiddel.

Sok sikert!

"Miért?" Több oka lehet. Ezt a modellt hozták otthonról, hogy a gyereket le kell értékelni, csak úgy, mert alsóbbrendű. Vagy esetleg nem csak úgy, hanem mert ettől remélik a dacból nyújtott magas teljesítményt. Vagy kezdetben/most nem voltak elégedettek a teljesítményeddel vagy más szempontból nem vagy olyan, mint amilyennek szerettek volna, és ezzel akarnak arra irányítani.

"Főleg apám...jobban tudna mindent nálam..." Lehet, hogy csak ő volt ilyen eredetileg (még akár a születésed előtt, esetleg nárcisztikus), és anyád alkalmazkodásból hozzá idomult ebben is, vagy éppen azért, hogy legalább vele ne legyen konfliktusban.

"Nő vagy, vagy férfi?" Nem számít.

"Mit tegyek, hogy ezt elengedjem?" A pszichoterápia segít ezt a folyamatot felgyorsítani, de alapvetően el kell fogadnod magadban, hogy ők valamilyen, általad most nem ismert - és lehet, hogy a szüleid által sem ismert vagy bevallani nem akart - okok miatt ilyenek: sérültek, és ez egy - nagyobbrészt - megváltoztathatatlan adottság, mint hogy az ég kék, és az eső lefelé esik. El kell gyászolnod, hogy ők nem tudnak szeretni vagy azt nem tudják kimutatni.

Ezelőtt esetleg megpróbálhatod nekik udvariasan elmagyarázni 2-3-5-ször, hogy mit tesznek veled szemben, és az neked miért nem tetszik, és mit kellene tenniük. Valószínűleg itt veszekedni fognak veled stb., de van egy nagyon kis valószínűsége, hogy megváltoznak.

Ha a változás nem áll be, akkor csak annyit lehetséges tenni, hogy elgyászolod a dolgot, és utána olyanra alakítod a kapcsolatotokat - akár a saját belső dolgaid fel nem tárása, akár a találkozók ritkítása, akár a megszüntetés révén, amiben a sérüléseid mértéke neked elfogadható szintre csökken. Ez azzal jár, hogy az elején lesz valamennyi lelkiismeret-furdalásod, hogy nem vagy jó gyerek, de ez alábbhagy majd.

Valószínűleg sohasem. Engedd el, miért akarsz nekik megfelelni?

Vagy bárkinek.

Te önmagadban is elég vagy, nem kell extra dolgokat tenned hogy szeressenek.

Sajnos ami történhetett hogy ők maguk is lelkileg sérültek és a gyerekkori énednek kompenzálnia kellett hogy figyelmet kapj tőlük.

De bármilyen igyekezeted ellenére elutasítottak téged. És ez fáj, rohadtul fáj.

9-es: Szánalmasnak találom hogy ez a megoldásod, ne sértődj meg.

"Megértik és visszavesznek" - főleg ezen a részen égtem ki.

A kérdező hölgy nem tartozik a szüleinek semmivel. Ők voltak vele gonoszak nem fordítva. Ez nem a tékozló leány története.

Beszélni beszélhet velük (ha még nem tette) valószínűleg süket fülekre fog találni.