Próbálom megérteni ezt az "ő akkor is az anyád" felfogást, de nem megy, aki ezt vallja, segítene nekem? (hosszú lesz)

Velem is ez a helyzet, de nem ilyen durván. Kb az utóbbi öt évben kifordult magából anyám. Én nagyon nem bírom, kivagyok tőle, de a családom csak azt mondja:de anyád, felnevelt, az anyád, ő foglalkozott veled, stb...

Mivel fiatal vagyok és függök a családomtól, kénytelen vagyok menni anyámhoz

Hibás megközelítés. Mint minden, ami ugy kezdődik, hogy :de mégiscsak...

Valójában akkor fogsz csak megkönnyebbülni és lezárni, ha majd meghal anyád. Megcsinálta anyád, hogy így legyen, dolgozott rajta eleget. Ne neked legyen lelkiismeretfurdalásod olyanért, amiért neki kellene ilyesmit éreznie. Egyébként arra, hogy:de mégiscsak az anyád, tudok egy nyomósabb választ: TE MEG MÉGISCSAK A GYEREKE VAGY, hogy tudta mégis megcsinálni veled azt a sok szemét mocsokságot????

Ez a fajta megközelítés abból fakad, hogy tőle kaptál életet.

De azt elfelejtik, hogy nem te kérted, sőt, jelen esetben szenvedő alanya vagy.

Nem tartozol neki semmivel.

Van egy 2 éves kislányom. Elképesztően szeretem, odavagyok érte. Próbálom jól nevelni és mindent megadni neki. Bármit feláldoznék érte. Tudod ő muvel tartozik majd nekem 22 évesen? Semmivel. A szeretetem, időm, pénzem, energiám azért kdpja, mert a lányom.

Ha felnőttként majd nem segít vagy felém se néz, az is az ő dolga. Remélem akar majd látni, szenvednék ha nem így lenne. De nem tartozik se pénzzel, se idővel, se szeretettel. Nem ő akart megszületni.

A rossz szülőket azért szokták "jónak" beállítani, mert tőle csak ennyi tellett, de azért mindent beleadott és mégiscsak ennyi sikerült neki.

Egyébként én is anya vagyok, az én gyerekem is meglepetés gyerek, az apjába nem is voltam szerelmes és a kapcsolat elején voltunk, illetve iszonyat nehéz gyerek, de azért imádom és igyekszem nem szidni, megütni meg 2 évesen sóztam csak a fenekére. Nem kellene ezt emlegetni, hogy mi volt a szexnél, amikor megfogantál, mert halál lényegtelen és a legtöbben nem is tudják, mi volt pontosan, csak amit hazudtak nekik. A sok tervezett babánál időre kellett dugni, lehet nem is volt kedvük nekik, de azért lenyomták a gyorsmenetet, majd azt mesélik a gyereknek mennyire vágytak rá és szerették egymást..

Minden csak tálalás kérdése.

Na de vissza a kérdésedhez. Szóval én(mint tervezett gyerek) költöttem 1milliót terápiára, mert az anyám nem szeret, és tudom hogy nem, folyamatosan bánt, kihasznál, mindig lenyom az öcsém és maga alá, mint szolgát, régen mi is kaptunk és folyamatosan szid. Ha én csinálok valamit engem szid, ha az öcsém, akkor kettőnket, olyankor mindig többesszámot használ. Borzalmas anya volt, miatta egy pedofil is betalált és sosem volt olyan kapcsolatunk, hogy meg merjem vele osztani, gyerekként segítséget merjek kérni, pedig tudom, hogy sejtette mi van, mert célzott rá. Persze a nagy kötelesség a külvilág felé és a mosoly, a magas hangos dicséret megvan, hogy elmondhassa mennyire szeret, rohadt kétszínű.

A pszichiáter szerint el kellene engednem, hogy szeressen, mivel már bőven felnőtt vagyok, de nem megy, mivel ő az anyám, és szeretnie kellene, ahogy én is szeretem a gyerekem, nem bántom és szívesen vagyok a társaságában.. Egyszerűen nem megy lemondani az egészről(ebben nem tudott segíteni), csak beadta azt a maszlagot, amit írtam fent is, amit szoktak mondani, hogy a rossz szülők is próbálják a gyereküknek a legjobbat nyújtani, csak rosszul. Ezt addig be is lehet venni, amíg egy gyerek van, de ha van tesód, akkor látszana, hogy a másikkal bezzeg máshogy bánik.

Nem gondolom, hogy azért utálna téged, mert nem akart téged. Lehet nem képes máshogy szeretni, csak bántóan(mivel nálatok a pasijával sem viselkedett máshogy). Valószínűleg utálja magát az egész életéért és okolni akar valakit. Mivel nem logikus, hogy valamit a kiindulása alapján ítéljünk meg, biztos van annyi esze, hogy ő is tudja, nem tehetsz az egészről, csak nem akarja beismerni magának sem.

Nem nagyon hiszem, hogy léteznek velejéig gonosz emberek, esetleg valakiben kevesebb az empátia, mint a minimum, mások idegileg instabilak és nem tudják kontrollálni a viselkedésüket annyira, amennyire szeretnék.. mások meg túl buták ahhoz, hogy belássák mit miért tesznek.. Nem tudom, én ilyesmit el tudnék fogadni, mint indok(az én anyám teljesen tudatosan cselekszik, van képessége szeretni, valamiért engem mégis utál, amit sosem tudok meg, és talán ő sem vallja be magának)biztos volt másmilyen is, nem?

Minden egyes nap ilyen volt? Nálunk mikor mások előtt voltunk, anyám mindig tutujgatós volt meg dicsérős, otthon alig találkoztunk mindig valami rokonnál voltunk, amikor voltunk együtt otthon, akkor alig volt jó szava, azt is talán csak apám jelenlétében..

Nézd vissza a képeket kiskorodról! Aki ilyen szélsőségesen indulatos, az ritkán tudja megjátszani magát a képek a régi valóságot fogják mutatni. Gondolom mamád egészben látta az életeteket, esetleg látta a te "hibáidat" is(a valóság, amit mi észlelünk ugye egyénileg eltér), volt tudomása külső dolgokról, VAGY csak simán védi, mert a gyereke. Normális esetben az ember védi a gyerekét, akármennyi rosszat is követett el, egy kis rész belőle, ő is alakította, a végsőkig kitart mellette.

A saját gyerekemnél látom, hogy ő is máshogy érzékel dolgokat, pl mikor nagyon gonosz volt, vagy harapott, rugdosott, csak az maradt meg neki, hogy lefogtam/lenyomtam egyszer, emlegeti is. Az, hogy miket mondott, miket tett totál kiestek neki, torzan látja, ami volt. Mondjuk ez ovis emléke, de több dolognál meg lehet figyelni, hogy a saját emlékei torzak és érzelem alapúak a kicsiknél. Ő nem érezte korrektnek, akkor azt hiszi úgy is volt, hiába papoltam neki utána, miután elmúlt az idegbaja egy csomót.

Persze a "nagygyerek" emlékek egészen mások, de itt is sokaknál jellemző a torzítás, akár akaratlanul.