Mit tegyünk? Már nem bírjuk.

11 aki ezen az oldalon igazat, valós tényt, vagy segítő szándékkal a ridegvalót mondja, az le lesz pontozva. Új vagy itt?

Szerinted kik járnak ide? Elhízott, butuska, egyszerű, szalagmunkás / dohánybolti eladó kaliberű emberek, akik vélhetőleg nyelvet nem beszélnek, mert akkor nem itt kérdeznének, illetve intelligenciájuk se elég magas ahhoz, hogy a 10 éve köztudatban lévő google-t használni tudják. Ha lepontoznak, vagy beugatnak, nem kell megsértődni. Tudd kik azok, akik ide járnak.

(meg aztán vannak azok, akik azért vannak itt, hogy a fent említett állatkertben gyönyörködjenek kicsit)

Kb ugyanez volt nálunk. Anyu még várt pár évet, és mikor bátyáim már 21, 23 évesek voltak, én 17, akkor vált el. Már bírhatatlan volt addigra a helyzet. Nagyon nehéz a válás, ugyebár nem lehet az apát törvényesen "kirakni" sajnos, az egyezkedés pedig nehéz egy önfejű alkesz barommal. Végül nehezen abban egyeztek meg, hogy apué legyen a ház, de kifizeti anyut (értékbecslő kellett a házhoz,aki felbecsülte a házat és annak a felét apu odaadta anyunak). Abból a pénzből anyu albérletet fizetett, majd meg is vette azt a házat - bár nem nagy ház volt és eléggé felújításra szorult.

Legidősebb bátyám és én apunál maradtunk, de bátyám egész hamar összeköltözött párjával. Én még kb3 évet végigkinlódtam apámmal (ugyebár anyu nem bírt volna el anyagilag) és utána én is összeköltöztem párommal. Középső bátyám, aki ment anyuval, ő még pár évig anyuval élt, de ma már ő is házas, saját házzal. Anyu eladta a rozoga házat és elköltözött egy kisvárosba, ahol "olcsóbban" tudott egész jó házat venni nagy kerttel - ott él azóta is új élettársával. Apu pedig ott lakik egyedül egy 3 hálószobás oltári nagy családi házban... biztos megérte neki. De azóta vele is egész ~jó kapcsolatunk lett.

Szóval ment tovább az élet, volt azért szenvedés, sok stressz és áldozathozás, de jobb lett minden.

Anyunak már nem voltak szülei, egyedül baráti társaság segített neki lelki támaszban és pár dologban. Szóval ha nektek még nagyszülők megvannak, ne féljetek segítséget kérni. A válás tényleg nehéz, lelkileg megterhelő az anyának, de csak sikerül majd.

Plusz másik tapasztalat: sógornőm. Az ő helyzete is hasonló volt: apa alkesz, skizofrén barom, anya pedig válni akart. Ott nem tudtak ennyire sem megegyezni, válás után ugyanúgy éltek tovább a nagy családi házban. Végül ott is valahogy kifizette az anyát a házból az apa, így ő elment, sógornőm pedig tesójával még ott maradtak pár évet. De mára már az öccse megházasodott, sógornőm meg ugyebár az én bátyámmal költözött össze.

Szóval kilátástalannak tűnhet a helyzet, de kis lépésekben megoldható, van remény, bár szenvedés, utánajárás, stressz árán. Viszont pár év és lehet minden rendbejön válás után.

Kitartást!