Örökölt tulajdon, hogyan tovább?

"Az is kérdés, hogy egyáltalán mennyit ér a ház"

Tulajdonképpen olyan házról beszélünk, amire még egyszer az értékét rá lehetne költeni ahhoz, hogy modern és valójában felújított legyen.

A legnagyobb bajom az, hogy egyszerűen nem bízok bennük, mert voltak már érdekes húzásaik eddig is.

Például apámnak voltak motorjai. Ott simán írtak apám nevében egy tulajdonjog átruházást testvéremre. Nem az összegről van szó, mert aprópénz, hanem az elv, hogy engem meg sem kérdeztek.

Vagy a fizetésem egy része borítékban jön. Arról volt szó, hogy adok haza belőle és az összeget anyám havonta vissza utalja, albérlet/ajándék címszóval. Amiből az lett, hogy vagy utalt vagy nem, és nekem kellett felhívni, hogy most már csak jó lenne vissza kapni a pénzem.

Egyszer még mondta is, hogy milyen jó, hogy itt volt a pénzem, mert valami ismerősének tudott belőle kölcsön adni.

Na azóta ez a fajta pénzcsap el lett zárva.

Vagy lakás vásárlás:

Többször kérdeztem őket, hogy ha úgy alakul, akkor mennyivel tudnának segíteni, tudnak-e kölcsön adni (ha már én jattolok). Mindig az volt a válasz, hogy "hát valamennyit tudunk adni". De hogy mégis mennyit, azt sosem tudtam meg. Évekig szoptam szobákat bérelve, hogy végre saját lakáshoz juthassak.

Vagy egyszer anyám felhívott, hogy vesz fel személyi kölcsönt és azzal tud segíteni, milliós nagyságrend. Egyrészt lecsesztem, hogy azért ne vegyen fel hitelt, de ragaszkodott hozzá, hogy ezzel segíteni akar.

Azt mondta, ezzel az összeggel bármi van, kalkulálhatok.

Megvolt a kinézett lakás, már a hitel felvételnél tartottam, amikor egyszer csak beszélgetés közben mondja anyám, hogy "nem vettem végül fel a kölcsönt". Még jó, hogy nem ezen múlt semmi, mert volt tartalékom, csak így a saját lakás felújításom nem lesz meg egy szuszra.

Amúgy érdemes elolvasni a #13-as által linkelteket.

Mint ahogy ott is írtam, volt anyámnak egy korszaka amikor konkrétan megkérdezte, nem-e akarok haza költözni én is.

Illetve korábban még egyetem alatt is végig az volt, hogy azért sem veszünk lakást, mert "ki tudja, hogy Pesten maradsz-e".

Kicsit mintha mindig arra ment volna ki a játék, hogy én ne tudjak boldogulni egyedül és haza kerüljek, mert nekik úgy a jó.

Ezért is írtam, hogy szívem szerint csak megszabadulnék az egésztől. Mert itt nem is csak az anyagiakkal van gond, hanem úgy cakompakk a kapcsolatunkkal és hogy lexikont tudnék írni az elcseszett családról.