Normális, hogy 22 évesen a lányomnak csak ennyire van igénye?

Mi ez a "boldog megsemmisülés" duma? :D

Szóval inkább veszekedjenek, vitázzanak, és legyenek boldogtalanok mert hát az az élet rendje, hogy az élet szar?

Amúg mi számít többnek? Mi számít kapcsolatnak? Mi számít normális kapcsolatnak?

Hiszen kormányunk bármennyire is erőlteti, a klasszikus családmodell eléggé szétesőben van és a mai világban sokkal inkább felértékelődött az egyén szerepe, az egyén lehetőségei, az egyén boldogsága.

Manapság nyugodtan mondhatod, hogy nem akarsz férjet/feleséget, nem akarsz párt, nem akarsz gyereket, stb.

Régen sem lett volna ez másképp csak nyomásra működtek a dolgok. Cserébe szar családokban, gyűlöletben nevelkedtek emberek, kapcsolat függőségben, mert az kötelező dolog.

Csomó ismersöm van aki már gyereket sem akar, mert boldog úgy, ahogy van. Megértem őket is.

Vagy a legtöbb ismerősöm 50-60 évesek mind elváltak és akár több házasság vagy együttélés után találták meg a párjukat. És rajtuk is azt látom, hogy a stabil kapcsolatuk alapja, hogy megvan a maguk felépített élete és 2 kiegyensúlyozott ember kevésbé függ egymástól.

Meg hát...egy 22 és egy 30 éves emberről beszélünk. Még előttük van az élet.

32-es!

Így van! Kva jól látod.

"Eléldegelnek, sétálgatnak, kis kirándulás,nyugalom. Ezek sosem veszekedtek, nem vitatkoztak, semmi."

Hát, ez tényleg borzasztóan hangzik. Felháborító, hogy erre van igénye valakinek...

Respect nekik! Jól teszik. Ha együtt laknának és állandóan veszekednének, akkor meg az lenne a bajod.

A hosszú házasság titka amúgy is az, ha felváltva dolgoznak a felek és nincsenek 0-24-ben összezárva. Mindig tudnak újat mutatni egymásnak.