Hogyan álljak hozzá ehhez a dologhoz?

Hárman vagyunk testvérek, ráadásul a húgom nagyon eleven volt még huszonéves korában is. Egész sokáig, szinte míg el nem költöztem otthonról szinte azt éreztették a szüleink hogy egy gyerek csak gond az embernek, így nem is csoda hogy össz 3 unoka lett (9-re számítottak, fejenként 3-3-3) de ez viszont csalódásként érte őket. Gyakran jön a kérdés hogy mikor lesz a következö unoka viszont hamar le rázzuk őket hogy majd valamikor. Viszont őszintén, nálunk soha sem lesz és ez 100+1%. Bennem már annyira rögzült a gyerekkorom hogy nem is vágyok gyerekre, feleségemnek meg fiatal korában autoimmum betegsége volt így ő nem akarja kockáztatni a gyerekvállalást.

De sajnos engem mégsem hagy nyugodni ez a helyzet, főleg hogy most meg már annyira szeretnének még több unokát. De mi ketten már végleg döntöttünk hogy nálunk nem lesz de az érzés még bennem van a helyzettel kapcsolatban.

Véleményetek, tapasztalatotok? Bárkit és bármit meghallgatok.