fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Van itt olyan, akinek fiatalon...

Van itt olyan, akinek fiatalon lebetegedett a szülője, és nem tudott màr szülőként funkcionàlni?

Figyelt kérdés
Ha igen, kérek szépen pàr mondatot erről. Nàlam ez történt, és kívàncsi vagyok, màs hogy "élte túl".
2021. okt. 3. 19:06
❮ 1 2 3
 21/27 anonim ***** válasza:
95%

Bocsánat az off-ért, de szerintem nem kellene itt lepontozni a válaszokat. Ez olyan, mintha az egyik ember problémája vagy betegsége súlyosabb lenne vagy megterhelőbb lenne, mint egy másiké. Mindenkinek a maga baja fáj.

Minden betegség fájdalmas, minden szülő elvesztése (akár halál útján, akár válás, akármi miatt) elkeserítő tud lenni.

Ne tegyünk különbséget a válaszadók helyzetei között.

Különben is mindenkinek a saját helyzetét kellett leírni, a kérdező erre volt kíváncsi, ez így már hasznos válasz, mert válasz a kérdésre. Nem az alapján kell pontozni, hogy melyik válaszoló mennyire szimpatikus.


Már elnézést, de én így gondolom.

2021. okt. 4. 10:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/27 anonim ***** válasza:
94%
Úgy látom, azokat pontozzák le, akik szerint a gyereknek nem kötelessége a szülőt ápolni. Nyilván szülők pontozzák le az ilyet, aki a maguk számára elvárják adott esetben az ápolást. Szubjektív dolog a pontozás.
2021. okt. 4. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/27 anonim ***** válasza:
93%
Meg azokat akik mentális betegségeket írtak. Sokak szerint olyan még mindig nem létezik és csak hiszti meg egy kis rosszkedv. 😞
2021. okt. 4. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/27 anonim ***** válasza:
100%

Mindenkinek végigolvastam a történetét, a hideg kirázott minden egyes válasz után, és én csak annyit tudok mondani Nektek, hogy hatalmas tiszteletem/elismerésem mindegyikőtöknek az átélt dolgok/problémák miatt.


👍

2021. okt. 4. 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/27 anonim válasza:
95%

Amikor 13 éves voltam, pont a születésnapi zsúromat tartottuk, jött a telefon hogy apukámnak agyvérzése volt. Autóvezezés közben, "szerencsére" piros lámpánál épp..

Emlékszem, sógornőm jött oda hozzám és elmondta, hogy nagyon súlyos a helyzet, valószínűleg elfogjuk őt veszíteni. Másnap bemehettem tőle elbúcsúzni. Azóta is gyűlölöm azt a fertőtlenítős kórházszagot. Végül átszállították egy másik kórházba, az első 24 óra nagyon fontos ilyen esetekben és ő nem kapott megfelelő ellátást. Ma is tisztán emlékszem rá, hogy a mentős ordibál az orvosokkal, hogy hagyhatták ennyire magára. Hosszú hónapokon át tartó rehabilitáció következett.. Szép lassan megtanult újra tolókocsi nélkül közlekedni, aztán bot nélkül. A jobb karját innentől nem tudta használni és sajnos beszélni sem tudott már. Néha néha 1-1 szó. Életerős, energikus ember volt, akinek rendkívül nehéz volt ezt feldolgoznia.Magába volt fordulva, naphosszat a szobájában volt és tv-t nézett.. Nagyon nehéz volt őt kizökkenteni. Elhagyta magát, olykor agresszív is, ha valamit mondani szeretne és nem tudja úgy elmutogatni, ha nem értjük egyből. Sokszor fürdeni se volt hajlandó... Egyszóval nehéz volt vele olykor. Örök trauma ez nekem. De öröm hogy az utolsó évben a kislányom színt vitt az életébe. Sajnos idén tavasszal veszítettük el őt :( nagyon nehezen tudok rá egészséges emberként emlékezni sajnos, mintha azok az évek elvesztek volna :(

2021. okt. 5. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/27 anonim ***** válasza:
100%
Nekem apukám 44 évesen strok-ot kapott. Nem halt meg, de lebénult teljesen. Se beszélni, se enni, inni, mozogni semmit nemtudott. Hasi szondán kapott enni, a torka is felvolt nyitva, pelenkázni kellett. Csak a szemével tudott kommunikálni.Kb fél évig volt kórházban, aztán hazaadták, azt mondták nemtudnak mit kezdeni vele.Több mint 2 évig vegetált így szegény, aztán egy nap megállt a szíve otthon. 15 voltam amikor meghalt. Mindennap kint ültem a halála után a temetőbe. Reggeltől estig és szidtam a nemlétező istent hogy miért nem én haltam meg helyette.Most 30 vagyok, de mai napig nem bírom abba hagyni a sírást ha rágondolok.
2021. okt. 6. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/27 A kérdező kommentje:
Sziasztok, minden vàlaszt felpontoztam, nem tudom, ki volt, aki lepontozta, szàmomra mind hasznos. Sajnàlom, és szomorúan olvastam a történeteket. Nekem sajnos mindkét szülőm beteg. Én késői gyerek vagyok eleve, de persze ettől még nem kellene, hogy betegek legyenek. 27 éves vagyok, de úgy érzem, hogy hiàba vagyok "felnőtt", nem tudok azonosulni a helyzettel, hogy màr most ők szorulnak az én segítségemre. Az màs lenne, ha 40-50 éves koromban kellene ezt végigvinnem, mint most. Nekem is, ahogy a többi korombelinek, most kellene megalapoznom a jövőm, de sajnos emiatt sem anyagilag, sem fizikailag nem tudok ezzel foglalkozni. Én is azt szeretném, ha a szüleimen tudnék minél többet segíteni, így megértem, aki szintén fiatalon küzd. Le a kalappal mindenki előtt, sok erőt és kitartàst kívànok mindenkinek. Én arra szoktam gondolni, hogy amíg ők fiatalabbak voltak, rengeteget tettek érte, hogy én boldog lehessek, hogy felnevelhessenek tisztességesen, bennem van a munkàjuk, az erejük, stb, ha feladnàm, az egy elvesztegetett idő volna, és ezt nem tehetem meg velük. Még arra is gondolok mindig, hogy hogy ha képesek lennének érteni, akkor ugyanúgy örülnének a boldogsàgomnak, és segítenének nekem. Az, hogy jelenleg ez sajnos lehetetlen, nem jelenti azt, hogy nem tennének meg most is mindent ezért.
2021. okt. 15. 17:54
❮ 1 2 3

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!