Melyik állítás igaz jobban az alábbiak közül a gyermekvállalást illetően?
Persze más nézőpont is lehet, de most csak erre a kettőre vagyok kíváncsi:
- A szülők maguk örömére vállalják a gyermeket, egyúttal minden felelősség az övék, el kell tudni fogadniuk, hogy ez bizonyos lemondásokkal jár.
- A kisgyermekes szülőknek is ki kell kapcsolódniuk, elvárható, hogy valamelyik rokon vagy ismerős segítsen nekik akkor, ha vannak olyan élethelyzetek, amikor nem megoldható, hogy a gyerek is velük legyen, addig vigyázni kell rá valakinek.
válasza:
válasza:Itt egyedül az "elvárható" szó volt az, ami a többségnek nem tetszett. Egyetlen válaszoló sem írta, hogy a szülőnek nem jár kikapcsolódás, de nem elvárható, hogy a nagyszülők vagy a rokonok haptákban álljanak. Ha örömmel segítenek, az nagyszerű, és hálásak vagyunk érte. Ha nem, marad a fizetett bébiszitter.
És ez Nyugaton is pont így van.
válasza:Az első.
Második függ a viszonytól.
Ahol eleve hangoztatják a rokonok, hogy szívesen segítenek néha, ott persze az ember ilyenkor őket kérdezi meg ha segítség kell, de elvárni azt túlzás.
válasza: válasza: válasza:Szerintem a ketto kevereke
Mert a gyerekvalalas lemondassal jar az igaz. De a szuloknek is kell intimitas enido stb. Ezert igenybe lehet venni a rokoni segitseget is akar.
De elvarni nem lehet.
Köszönöm az eddigi válaszokat, teljesen korrektek voltak, egyetértek. Mellesleg nem volt elírás az "elvárhatóság", szándékosan ebben az értelemben kérdeztem és mindenki rá is jött erre, szemet szúrt mindenkinek ez a kifejezés. Egyébként én is úgy gondolom, hogy ha kapunk segítséget, akkor azt megköszönjük, de egyébként igyekszünk nem terhelni az érintett rokonokat/barátokat, még akkor sem, ha amúgy szívesen babáznak, ne gazdálkodjunk mi a másik ember idejével. (Nekem ugyan nincs gyerek, csak elméletben gondolom így)
Most azért csak erre a két véleményre voltam kíváncsi (persze, hogy egyik sem megoldás kizárólagosan), mert azt eleve nem is számoltam ide, amikor bizonyos szülők szívesen úgymond "lepattintják" a gyerkőcöt, hogy az ne zavarja őket addig, amíg ők esetleg próbálják saját korábbi "gyerekmentes" életüket visszaidézni. Most ezzel nem azt mondom, hogy egyáltalán ne szórakozzanak semmikor, de ismerek ilyeneket, akik már utána jöttek rá, hogy mégsem fér bele az életükbe a gyerek vagy nem is alkalmasak rá, mert nincs elég türelmük hozzá, de utána már késő...
válasza:Én az elsővel értek egyet; a szülő magának vállalt gyereket, ha pihenni akar, kérjen, fizessen (napközi, bébiszitter) vagy "cseréljen" (pl. én viszem a szomszédasszonyom gyerekeit edzésre a gyerekeimmel együtt, cserébe ők vigyáznak rá, amikor én a párommal színházba mennék).
Ugyanakkor vannak a nagyszüleim, akik teljesen más szemmel látják a világot. Náluk a gyerekvállalás nem választás, hanem konvenció, szülő felé kimutatott hála, kötelesség lebabázni. Náluk a tudatos gyerektelen egyenlő a bűnözővel. Ők viszont mellé úgy gondolják, hogy a gyerek a rokonok felelőssége is, ezért a gyerekeket a "klán" (nagyszülő, nagynéni, nagybácsi) neveli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!