Melyik állítás igaz jobban az alábbiak közül a gyermekvállalást illetően?

Is is. A szulok maguknak vallalnak gyereket, ergo nem elvarhato, hogy akarmikor akarmelyik rokon pattanni tudjun vigyazni a gyerekre, csak mert a szulo epp kitalalt valamit.

Ugyanakkor a szulonek is jar a kikapcsolodas, es nem kell lemondania semmirol, ha nem akarja. En ugy vallaltam gyereket, hogy tudtam, nagyszulok barmikor szivesen vigyaznak rajuk, akar szabit is vesznek ki unokazni. De ha minden kotel szakad, az anyagi helyzetunk a bebiszittert is megengedi.

Tehat magamnak szultem, de a rokonok is szivesen felveszik a csaladdal egyutt jaro szerepkoroket, ugyanakkor nelkuluk is megtudnam oldani. :)

Nyilván az első.

Sokan szeretik romantizálni a régi időket, hogy mennyit segítettek egymásnak az emberek, de ez is csak addig állja meg a helyét, amíg a segítség a saját életét nem bonyolította túlzottan. Valójában, az ókorban létezett taigetosz, 100 éve meg, pl. Móricz Zsigmond idejében is eltették láb alól a segítségre szoruló nagypapát, az árva gyerekeket meg csak dolgozni vették magukhoz->lásd Árvácska.

Még a KSH se tud annyi átlagbért kamuzni, hogy egy átlagember félre tegyen a saját nyugdíjára, miközben gyűjt a gyerekének saját lakásra, meg még segíti a rászoruló szüleit. És így van ez az idővel, energiával is. Se időben, se anyagilag nem várható el senkitől, semmi, akármilyen közeli rokon. Ha van rá módja és segít, az szuper, meg kell köszönni, de ha nincs, vagy épp csak nem akar, mert a torka tele az elmúlt 50-60 évével, azt is el kell fogadni, tiszteletben tartani.

Az első teljesen igaz. Az a része is, hogy a gyerekvállalás bizonyos lemondásokkal jár. Aki belevág, annak tudnia kell, hogy az élete nem marad ugyanolyan, mint amikor nem volt gyereke.

A második részben igaz. Az, hogy rengeteg dologról le kell mondani, ha gyerekünk lesz, nem jelenti azt, hogy ezentúl semmi pihenés és kikapcsolódás nem jár. Hogy ilyenkor ki honnan szerez segítséget, már egyéni élethelyzet függvénye. Ideális esetben a nagyszülőkkel és egyéb rokonokkal jó a kapcsolat, egészségesek, és szívesen segítenek. De ez nem lehet elvárás, ha valami miatt nem működik, akkor ez van. Akkor lehet hívni fizetett segítséget.

Szerintem itt az "elvárható" szó kérdőjeleződik meg.

Nekünk alap, hogy családon belül segítjük egymást normális kereteken belül, sose értettem ezt a "magadnak szülöd, oldd meg" jellegű dolgot, én azt gondolom, ha gyereket vállalok, azt szeretetből teszem, és ha a gyerekem gyereket vállal, akkor is azon leszek szeretetből, hogy segítsek neki bizonyos fokig, pl. gyerekvigyázással.

De ezt nem kell elvárni, ez alap. Talán olyan szempontból mondanám elvárásnak, hogy szerintem így kellene működnie minden családnak egymást alkalmanként segítve.

Lehet, hogy nem mondanám el a véleményem, ha nem így lenne, de attól még ez lenne a véleményem és én is így állnék akkor a családtagokhoz.

Mindkettő.

Az első azért, mert maguknak vállalták a gyereket, nem várhatják el senkitől, hogy helyettük a nyakába vegye jófejségből vagy hozzájuk igazodjon. A szülő az szülő, más életvitelt igényel és nem csak a gyereke felé tartozik felelősséggel, hanem a környezete felé is, gondoskodva arról, hogy a gyereke ne zavarjon másokat és ne másokat terheljen vele.

Nekem annyiszor akartak már a nyalamba aggatni rokongyereket, haver gyerekét, akárkit, hogy már hányinger kerülget. Meg mikor üvölt nyaraláson valamelyik szerencsétlen, a szülei meg csak vigyorognak, hogy az a gyerek dolga. Nem csezdmeg, más nem azért veszi ki az évi huszonpárnap szabiját, hogy valamelyik barom gátlástalanul bosszantsa a gyerekével.

A második állítás is igaz. Néha otthon lehet hagyni a gyereket valakivel, aki ezt szívesen vállalja pénzért vagy önkéntesen. Néha el lehet menni mint férfi és nő étterembe, nyaralni, wellnesselni, más esküvőjére, szülinapjára, akárminére anélkül, hogy a felnőtt társaság a gyerekhez alkalmazkodjon közben. Kellenek az ilyen pillanatok is minden szülő és barátai életébe.

De alapvetően te felelsz a gyerekedért és mindkét esetben igaz, hogy neked kell kitalálni, mit kell ahhoz tenned, hogy más életét ne háborgasd vele.

Magyarországon úgy látom,hogy a többség számára a gyerekvállalás azt jelenti,hogy a szülő feladja a saját életét.

Gyakorlatilag csak a kötelességekből áll az élete.

A fizetése is éppen annyi,hogy megél,nemhogy gyerekfelvigyázót fogad.

Nyugaton teljesen természetes,hogy a szülő nem szűnik meg embernek lenni,és nem az tölti ki kizárólag az életét,hogy van családja.

Nálunk többség addig lát csak,hogy legyen fedél a fejük mögött,de hogy majd milyen lesz a családi élet a következő 20 évben,arra nem gondolnak.