Igaz ez az állítás?

Szerintem nem igaz ez az állítás...Mégpedig azért nem, mert ahogy megfigyeltem már magam körül a világban, a szülő-gyerek kapcsolatban egyfajta "keresztkapcsolat" működik a leggyakrabban...Mégpedig oly módon, hogy a fiúk inkább az ANYJUKHOZ kötődnek MINDENFÉLE ÉRTELEMBEN, míg a lányok inkább az APJUKHOZ...Úgyhogy NEM OLYAN ÉRTELEMBEN osztódik fel a gyereknevelés felelősége, ahogy azt a kérdező feltételezi, hanem úgy, hogy:Az anya ELSŐSORBAN,ÉS LEGFŐKÉPPEN a fia érzelmi-fizikai fejlődéséért felelős, míg az apa a lányokéért...

Lehetnek egyedi esetek, amelyekre igaz, de korántsem lehet általánosítani.

Az állítás egyszerűen hamis. A gyerek az anya génjeinek a felét és az apa génjeinek a felét örökli (nem tekintve a nemi kromoszómákat), így lesz egy sem anyjára, sem apjára hasonlító egység. Amennyiben az anya és az apa hasonló gének rendelkezik, akkor persze előfordulhat bizonyos gének által kódolt jellegzetességek erős megnyilvánulása. Nemcsak az anyának, hanem az apának is érzelmi biztonságot kell biztosítania. Egy buta apa aligha tudja a megfelelő szellemiséget biztosítani.

Megint rosszul látod a kérdést...Az egy dolog, hogy az "anyának a lány számára kell példát mutatni nőiességböl, az apának pedig a fiának férfiasságrol"...Ez ELVILEG JÓL HANGZÓ ÁLLÍTÁS, csak éppen a gyakorlat nem így működik...(Legalábbis szerintem nem így működik...)A valóság inkább az ahogy megfigyeltem már, hogy a fiúk számára a NŐI MINTA az anyjuk, míg a lányok számára a FÉRFI MINTA az apjuk...És minderre rájön még az is,hogy a közhiedelemmel ellentétben a lányok inkább az apjuk gondolkodásmódját-mentalitását öröklik, illetve tanulják meg, míg a fiúk inkább az anyjukét...Úgy is lehet fogalmazni, hogy:"A fiúk inkább az anyjuk lenyomatai FÉRFIBEN, míg a lányok inkább az apjuk lenyomatai mindenféle értelemben, de NŐI KIADÁSBAN"...

Minden eset egyedi, úgyhogy nem lehet ezt így megmondani. És az is lehet, hogy mindkettőre hasonlítasz. Meg aztán olyan esetek is vannak, hogy a szülő mint ellenpélda szerepel és pl. a nő a párkapcsolataiban az apjától (bizonyos szempontból) lehető legjobban különböző pasit keresi. Ha ezt így általánosítani lehetne, sokkal egyszerűbb lenne minden, az tény, de ez nem ilyen egysíkú dolog. Annyi tényező játszik ebben szerepet, hogy fel sem lehet mind sorolni.

Néhány gondolat akkor még a 7. számu hsz-hez:A dolgok lényegének csak EGYIK VETÜLETE AZ, hogy "olyan feleséget igyekszek keresni fiúként mint az anyám, illetve olyan férjet lányként mint az apám"...A jelenség SZERINTEM LÉTEZIK kétségtelenül, bár éppen akad azért kivétel is időnként, viszont amit én megfigyeltem már mindenfelé, az az, hogy mint ahogy azt fentebb is írtam, egy lány tudatosan, avagy tudat alatt, inkább az APJÁHOZ szeretne hasonulni főleg, míg a fiúk inkább az anyjukhoz...És az esetek döntő részében így is lesz a dolog, hacsak persze az ellenkező nemü szülő EL NEM VADÍTJA MAGÁTOL a gyereket...(Pl. alkoholista, züllött apa esete, avagy kikapós,könnyüvérü, lelketlen anya esete...)De normális esetben én még mindig-mindenütt azt láttam, hogy a lányok MIND KÜLSŐ MEGJELENÉSRE-ALKATRA, mind pedig jellemre inkább hasonlítanak az apjuk típusára, mint az anyjukéra, a fiúk pedig fordítva...Szóval én úgy módosítanám a régi mondást is mindig hogy:"Nézd meg az APJÁT, és vedd el a lányát"...De persze ha valakinek mindezekkel kapcsolatosan mások a tapasztalatai, én nem vitatkozom az illetővel, Ő lássa akkor úgy a dolgot, ahogy ő látja...De ÉN így látom mindig, ahogy azt leírtam...