Ez annak a jele hogy el lett kényeztetve a lány?

Kamaszkorban simán előfordulhat, de nyilván jelzi a családon belüli helyzetet ez. Az, hogy anyuka utána "leordítja", jól mutatja, hogy honnan ered a lányban ez a viselkedés. A szülő se jobb. Gyakorlatilag ilyenkor két bolond üvöltözik egymásnak.

Ha a szülő nem tud megfelelő példát mutatni, a gyerek sem fog tudni normálisan viselkedni.

15 évesen nem volt ilyenhez pofám, még ha akartam se, mert csak eltartottak és ezt tiszteletben tartottam. De mint felnőtt külön élő családos nő már megmondom odahaza ha meglátogatom őket ugyanezeket, amiket te is írtál. Meg más nyalánkságokat. :D

Ettől függetlenül a gyerektől én sem tűröm, aki meg igen, az gyenge kezű volt a nevelésben. Mindenki követhet el hibát, de ha többször előfordulna egy már 15 éves gyereknél, akinek kéne valamennyi eszének lennie már, a férjem biztos szájon verné a mi gyerekeinket. Ha családon belüli erőszak, ha nem, ha le leszek pontozva, ha nem. :)

Ez nem annak a jele, hogy el lett kényeztetve, hanem annak, hogy önállósodik, és lehet, hogy kicsit furcsán fog hangozni, de azt mondom: magadban örülj neki. (amellett, hogy persze érezteted vele, hogy a lekezelő, lehülyéző, ajtót csapkodó viselkedés nem elfogadható)

Nekem kvázi kimaradt a kamaszkorom. Egyedül nevelő anyám felé egy nagyon szoros, mindent megosztó, egyúttal a tekintélyétől tartó, kölyökkori jellegű érzelmi viszony állt fel egészen a huszonéveim elejéig. A mélyben persze dolgozott bennem az önállósodási törekvés, amiket következetesen elfojtottam, késleltettem, "majd, ha 18 leszek", "majd, ha egyetemista leszek", stb. Eredmény: noha 23 évesen végül is a sarkamra álltam és leváltam, előtte hosszú időn át egyre szaporodtak a téglák egy falban, ami miatt azóta egyszerűen nem akar működni közöttünk a szülő-felnőtt gyerek kapcsolat.