Van itt olyan aki rossz szuloi hatter utan sikeres eletet el?

Alkoholista apuka , nárcisztikus édesanya! Sokáig nem tudtam, miért olyan amilyen , kerestem a fogalmat. Sokszor lelkileg zsarolt, elnyomott , hogy semmire nem vagyok képes és semmi nem lesz belőlem, porig alázott nyilvánosan, csúnyán bántalmazott fizikailag! “Én” központú volt. Apukám 15 éves koromban halt meg a születésnapomon. (Akkor már külön éltek) óvodás korom óta többször megjártam az átmeneti otthont, mert anyának éppen pihenésre volt szüksége. Senkinek nem kívánom.. óvodásként ott tanultam meg imádkozni, hogy haza mehessek. Nem volt meg az alapvető szükséglet, sőt mélyszegénység volt jellemző a gyerekkoromra. Étel nem mindig akadt, de nem feltétlenül , mert nem volt pár forintunk, csak mert anya ezen spórolt, eltitkolta a pénzt előlünk. Ruháztatás szeretett szolgálattól volt, mert ugyebár az nem került pénzbe! A gyerekek nem barátkoztak velem, kiközösítettek, mert nem volt szép ruhám.

16 éves koromban kezdtem egy gyárban dolgozni, hogy az alapvető tisztálkodási szereket megvehessem, illetve a téli kabátot és csizmát. Utána telekommunikációs munkám volt. Lényeg a lényeg mióta az eszemet tudom magamat látom el. Csúnya kimondani, de anya naplopó, sosem szeretett dolgozni, de cserébe időt sem szánt ránk.

Tanulást érettségiig húztam, majd elmenekültem külföldre, hogy kiszabaduljak a karmai közül, megtanultam önállóan a nyelvet és azóta az egy neves autó cégnél dolgozom. Semmiben nem nélkülözöm, van egy remek párom egy kis közös fészkünk, és ez nekem pont elég ! Többé már nem kell aggódnom a fizetni való miatt.

De persze az élet hosszú , vágyom szakmára, babára, es ezeket el is fogom érni, mert úgy tartom akinek nehéz gyerekkora volt, az mára már legyőzhetetlen!

Sikeresnek nem mondanám magam, de elégedett vagyok az életemmel, nem szenvedek hiányt semmiben, nekem ez épp elég. Ahogy korábban is írták páran, nekem is első célom az volt, hogy kikerüljek a mérgező közegből és arra törekedni, hogy ne a múltam határozza meg a jövőmet.

Az én szüleim munkakerülők voltak, pénz hiányában lehúzták a környezetükben lévő embereket, hazudoztak össze vissza, barátnak és családtagoknak. Volt, hogy víz és áram nélkül éltünk albérletben, amit szintén nem fizettek. Ha volt egy kis pénz anyám magára verte el, műszempilla, szoli és hasonlók. Az már senkit nem érdekelt, hogy tudok e enni bármit is vagy van e tankönyvem..

Szóval igen, ha kezedbe veszed a sorsod és törekedsz a saját életed jobbá tételére, akkor lehetsz boldog, gondtalan, ha nem is sikeres.

En vagyok az elo pelda ra, hogy a 0rol vagy a minuszrol is fel lehet jonni.

A szuleim siketek, egy 16 eves fejevel gondolkodnak. Apam alkoholista,anyam skizofren valoszinuleg. Gyerekkoromban erosen elhanyagoltak, de dolgozni jartak. Anyagilag atlagosan kerestek,mi gyerekek meg ugy neztunk ki mint a csovesek. Plusz nagyszulokkel eltunk,nagypapa szinten alkesz, nagymama mentalisan nem volt toppom,gyogyszerre ivott stb. Rendorsegen sztem kulon aktajuk van a csaladunkrol.Erzelmileg es fizikailag is elhanyagoltak, volt hogy nagyapam meg akart olni reszegen.Ez komoly.

Jelenleg 31 eves no vagyok, boldog hazassagban elek 2 gyerekkel, anyagilag nagyon jol allunk, vallalkozo vagyok,ferjem szinten. Szeretjuk egymast. Egy dolog van itt, az embernek helyretenni az onbecsuleset,mivel a szar szulok gyerekei nem becsulik magukat semmire es igy rossz parkapcsolatokba is belemennek. A masik au egeszseg...sajnos az elhanyagolas eredmenyeit mai napig erzem.

Apám alkoholista volt, végigvert a gyerekkoromon (szó szerint). Anyám asszisztált hozzá, mert ő meg világ életében egy munkakerülő élősködő volt. Ha nem lettek volna a nagyszüleim, akkor éhenhaltam volna, mert apám az összes pénzét elitta vagy elkártyázta.

Anyám meg a nagyszüleimet húzta le folyamatosan.

Amikor mamám meghalt megörökölte a lakását, semmit nem fizetett be soha, ezért elárverezték alóla. Akkor már nem laktam vele, 20 éves koromra sikerült annyi pénzt összeszednem, hogy lelépjek. De még akkor is lehúzott rólam 2.000.000 forintot hogy ne vigyék el a lakást és majd visszaadja. Ennek 16 éve.

21 évesen összeköltöztem a párommal (azóta már a feleségem) és úgy tudtam lediplomázni, hogy munka mellett csináltam meg a sulit.

A mostani munkámmal jól keresek, simán tudtunk venni pár éve egy hiteles házat, amit újítgatunk.

Szóval mondhatjuk, hogy "sikeres életet élek", van feleségem, van egy házunk, autónk, tudunk utazni, szórakozni stb.

A szüleimet tizenéve nem láttam, de nem is érdekel mi van velük.

8as vagyok. Anya konyhai kisegítő volt, majd árufeltöltő. Apám víz-gáz szerelő volt, de egy idő után már csak segédmunkás, mert nem mertek rábízni komolyabb feladatot.

Én könyvelő, bérszámfejtő, tb ügyintéző vagyok.

A siker relatív dolog. De alapvetően sikeresnek érzem magam.

Alkoholista apa mellett nőttem fel, rossz anyagi körülmények között. 25 éves koromig céltalanul léteztem depressziósan, napi szinten az öngyilkosságra gondolva.

Aztán elkezdtem dolgozni és úgy elmúlt az egész.

Onnantól, hogy lett pénzem haladok szépen lassan előre. Lett jogsi, céges kocsi, most 32 évesen megvettem az első lakásomat amit éppen felújítok.

Igazából barátaim is vannak, hobbim is akad és jól lekötöm magam az életben.

Mondjuk azt vettem észre vannak stiklijeim és a mai napig hamar "összeomlok" ha rossz dolog ér, de igyekszem ezt hamar áthidalni és visszatérni a való életbe.

Jelen. Mint a 10es.

Alkoholista apa. Aztán elvált szülők. Egyedül nevelt anyukám. Vele se volt mindig felhőtlen az élet. Anyagilag is eléggé szerény körülmények között nőttem fel.

Kitörtem, bejártam a fél világot (hajón dolgoztam 10 évig), most saját ház, szerető család.

A szüleimtől azt tanultam meg, milyen nem akarok lenni. Működik