Lehetek úgy sikeres, ha a szüleim nem hisznek bennem és az olyan ötleteimet, melyek az épülésemet szolgálják, folyamatosan kritizálják?

Szerintem úgy gondolják hogy jobb biztosan egy zsák ezüst mint egy láda arany. Csak az a baj, hogy nem jobb biztosan egy láda s**r mint valami más.

Gondolom az élettapasztalatuk alapján meg akarják mondani tutit. Csak ugye mi lesz akkor ha már ők nem lesznek, akkor is élj meg 120ezerből?

Meg ugye amúgy sem egy végleges dolog ez, az meg hogy nyelvet tanulsz biztosan hasznos lesz. Sok helyen előnyös.

Szerintem csak hagyd figyelmen kívül ha nem tudják megérteni. Te így látod jónak, csináld úgy, ha nem jön össze akkor sem történt semmi gond, legalább okosabb lettél, láttál világot, stb

Én éveken keresztül hallgattam hogy mert "a számítógépből nem lehet megélni", aztán hogy majd megutálom majd ha nem csak játszani kell. Most mérnökinformatikusnak tanulok, és még mindig érdekel.

Mintha az én szüleimről olvasnék. Csak ők egy fokkal diszkrétebben próbálnak lehúzni, de szinte semmi sem jó, amit tervezek vagy csinálok. Vagyis "jó, jó, de", mondják mindig, azaz helyeselnek, de utána mégis jön a "de" és a kifogások, amivel sajnos el tudják venni a kedvem a terveimtől. Talán nem szándékos, de sokat ártottak ezzel. Az átlagnál kevesebb az önbizalmam (hogy a szüleim viselkedése miatt, vagy gyárilag, azt nem tudom), de több bátorítás és erősítés kellett volna, mint amit kaptam. Pedig nekem sem voltak olyan hajmeresztő vágyaim vagy elszállt ötleteim. Csak valahogy mindig éreztették, hogy nem feltétlenül hisznek abban, hogy képes leszek megvalósítani őket.

Nekem majd harminc év kellett, hogy rájöjjek erre. Neked még több időd van. Engem is megvisel az ilyesmi, hozzáteszem. De attól, hogy másképp élsz, mint a szüleid, még nem jelent semmit. El kell vágni a köldökzsinórt és kész. Ha kifogásolnak valamit, ne magyarázd el a döntésed okát, hiszen nem akarják vagy tudják megérteni. Mosolyogj és bólogass, aztán tegyél úgy, ahogy elhatároztad.