Van itt olyan aki rossz szuloi hatter utan sikeres eletet el?
Szerintem ha vki szereti a munkajat es aranylag jol is keres az szamit sikeresnek.
De ugy vettem eszre hogy akinek a szulei sem vittek sokra es el is hanyagoltak azok kozul a legtobben csak szenvednek felnott korukban
#3 akkor én vagyok a kivétel.
Oké, nem álmaim munkáját dolgozom, de az életben haladok előre.
"Szerintem ha vki szereti a munkajat es aranylag jol is keres az szamit sikeresnek."
Szerintem meg ez persze tök jó, de így nem az életben vagy sikeres, hanem a munkában. Jó esetben a munka azért kell, hogy finanszírozd az életet és nem azért dolgozol, hogy legalább valami legyen, amiben jó vagy.
Itt vagyok én.
A szüleim házasságának igazából semmi értelme nem volt. Apám alkoholista és 15 éve biztos, hogy az utcán él és hajléktalan.
Anyám meg míg nem kezdtünk el nővéremmel dolgozni, addig gurizett hajnaltól késő estig.
Szóval eléggé el voltunk hanyagolva. Ezt tetézte, hogy nagyapám 16 éves koromban agyverzest kapott és utána 4 évig, míg otthonba nem került otthon terrorizált minket.
21 évesen kezdtem dolgozni, most vagyok a 3. munkahelyemen, egész jó a fizum is(albérletet nem kell fizessek és az 1/3-át el tudom tenni tisztán és a maradekbol vígan elvagyok, nem szenvedek hiányt semmiben sem).
Mellékszál, hogy 25 évesen volt egy melyrepulesem és volt 1-2 olyan pillanat, hogy inkább meghaltam volna, minthogy éljek.
Jártam 2 évet pszichológushoz, aki gatyába rázott és lett végre egy normális kapcsolatom is. Idén töltöttem a 29-et.
Ez igazából azon múlik, hogy a veszteséget eroforrassa tudod-e alakítani. Vagy hagyod, hogy a múlt határozza meg a jövőt a továbbiakban is.
Apám alkoholista, anyám meg kapcsolatfüggő volt. A pia miatt rengeteg tartozásunk volt, apánk érzelmileg tönkretett minket. Rengeteg munka volt, hogy ma ott tartok, ahol.
Itt vagyok 26 évesen, egy 11 éve tartó párkapcsolatban, 2 kicsi gyerekkel. A munkámat szeretem, alig várom, hogy vissza mehessek és jól is keresek. Lakásunk is van, bár ezen van még hitel, de a visszafizetésével nem lesz gond.
Szóval én sikeresnek és boldognak érzem magam 🙂
Nekem jól alakult az életem. Én lettem az első diplomás a családban, sőt az első érettségis is.
Alkoholista apa. Aztán elvált szülők. Egyedül nevelt anyukám. Vele se volt mindig felhőtlen az élet. Anyagilag is eléggé szerény körülmények között nőttem fel.
Szerencsés vagyok. Sok gyerekkori ismerősöm a szülei életvitelét folytatta. Vannak, akik a börtönt is megjárták.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!