Aki rossz családban nőtt fel, és sikeres ember lett belőle?
A kérdésem legfőképp azokhoz szól, akiknek valami családi problémájuk volt (pl.: alkoholista apa, rosszindulatú, rosszakaró anya, stb.), de mégis végig tudta csinálni a tanulmányokat, meg egyáltalán kibírni idegekkel.
Hogy tudtok/tudtatok ilyen család mellett úgy felnőni, hogy nem volt stresszes az életetek, hogy tudtatok a tanulásra koncentrálni, mikor folyamatosan betett a család? Hogy vagytok képesek ilyenkor harcolni, és nem feladni?
-------------------------------------------
A következőben egy hülye, lázadó tini(én magam) rinyálását tekintheted meg, amennyiben nincs kedved elolvasni, görgess át rajta. A kérdés attól még adott, várom a válaszokat.
-------------------------------------------
Nekem apám enyhén alkoholista, de amúgy is egy f**zfej.
Teljesen lenéz, én a szemében egy kis p*cs vagyok. Meg is mondta, h a tesómat jobban szereti, és ez eléggé látszódik is.(még anyámon is)
Bármit mondok, arra nem hallgat, hülyeség, mert én egy tapasztalatlan kis hülyegyerek vagyok. Az alkoholizmusa miatt sokszor bajba is keveredett(és akármennyire lehet hülye,nagyon aggódok érte), és másokat is kevert bajba. Folyamatosan mióta az eszemet tudom, lekezelő volt, mindig én voltam a háttérbe, elvileg vert is amikor még nagyon kicsi voltam. (mondjuk ezt én csak hallottam anyámtól)
De ettől függetlenül, van amikor pár óra jó vele, és akkor megbocsájtok neki mindent, örülök hogy vele lehetek. Aztán megint csalódok, és ez így körbe-körbe megy.
Anyám meg a másik. Egyszerre mittudom én hány pasival kavar, de még csak be sem vallja ezt nekem. ők csak "barátok".... Ez még nem is lenne baj, ő élete. De igenám, ezzel csak az a baj, hogy elvárja hogy falazzak neki apámmal szembe, mikor már elváltak 2 éve.
2 éve elváltak, de NEKEM KELL eltitkolni a csávójait apám elől. FOLYAMATOS STRESSZBE VAGYOK emiatt is, hogy mikor derül ki, mikor lesz ebből balhé, és mikor leszek a kisg*ci aki miatt kitudódott, mikor MILLIÁRDSZOR jobban vigyázok arra, hogy kitudódjon, mint az a k**va.
Csak tudnám miért csinál belőle ekkora ügyet, mikor már elváltak..
Anyám még rengeteg minden miatt baszogat szintén, ami plusz gyilkolja az idegeimet..
A stressz miatt napi 4-5 óra alvás van, full fáradt vagyok, étvágyam nincs, egyre kevesebb kedvem van bemenni abba a f*sszopó iskolába is, ahol vagy az értelmetlen,felesleges dolgokat, vagy a hazugságot tanítják. Na meg a sok gyökért hallgatni..
-------------------------------------------
Szóval a kérdésem még mindig a következő: Hogy tudtátok végigcsinálni a rossz család mellett, úgy hogy nem ölt szét az ideg, és sikeres ember lett belőled?
Előre is köszönöm a válaszokat.
Ja, és Boldog új Évet Kívánok Mindenkinek! :)
válasza: válasza:Sajnos ennel 100x rosszabb csaladok vannak mindennapos nyomorban
A titok ott van hogy meg kell tanulnod a sajat eletedet iranyitani.
szorgalom kitartas motivacio kell es egy rossz csalad lehet eleg motivacio hogy ne igy vegezd mint ok
válasza:A "rinyát" nem olvastam el.
Nekem apukám meghalt pici koromban, anyám meg tojt a fejemre. Ott éltem mellette, de nem törődött velem. Kb 6-7 éves voltam, amikor összeköltözött (hozzánk költözött) egy emberrel. Soha nem tekintettem mostoha apámnak, így nem is említeném így most sem. Ez az ember beteg volt, és alkoholista.
Szóval nem volt egyszerű gyerekkorom.
Mivel falun éltünk, így egyszerűen megoldottam, hogy ne legyek otthon. A többiekkel bandáztunk az utcán állandóan.
Aztán jött a pályaválasztás. Abban biztos voltam, hogy elég messze kell mennem, hogy koleszos legyek. Vendéglátó suliba mentem, így nyáron is maradtam ott, dolgozni. Így végre lett pénzem (ami sosem volt előtte). És nem kellett otthon lennem. Szakmunkás után nappalin érettségiztem, így kaptam tovább az árvaellátást, és 21 évesen amikor érettségiztem, utána már nem is mentem haza, hanem maradtam ahol voltam. Albérlet, munka.
Most 31 éves vagyok, Pest mellett élek, van egy fantasztikus férjem, egy gyönyörű 3 éves fiunk, saját házunk (2 év múlva lejár a hitel), 2 autónk (nem hiteles). Mindketten dolgozunk, jól élünk.
Anyámat kb 10 éve nem láttam, nem is keressük egymást.
Hogí hogy lehet végigcsinálni? "Leszarom" hozzáállással. Egyik füleden be, a másikon ki. Túlélési stratégiával. Amíg muszáj otthon lenni, addig túl kell élni a napokat, amint lehetőség van, lépni, minél messzebb menni.
válasza:Én átgörgettem a gondjaidon, de válaszolok.
Röviden a saját történetem: Általános 3-os koromig egész jól megvoltunk. Aztán jött apám csalta anyámat, anyám kiborult, apám tört-zúzott otthon, minket is megvert néha, ha útjába voltunk.
Nem volt nehéz kitalálni, hogy ha sokat vagyok otthon, sokat kapok az egészből. Ezért elfoglaltam magam és későn mentem haza. Különóra, edzés, klubok. Reggel 5:30 kelés. Szendvicsek készítése. 6:15 otthonról el. 20:00 haza, fürdés, fekvés. Nyáron munka.
16 évesen kaptam meg először, hogy a házat el fogják a fejem fülöl adni. Innentől kezdve kemény lett a dolog. Még kevesebbet voltam otthon. 21évesen elköltöztem egy másik városba, mert egyetemre mentem.
Ez felüdülés volt. Középiskolában felkészítettek: "az első évben buknak ki a legtöbben"! Innentől kezdve a tanuláson volt a hangsúly. Sokat tanultam. Keveset buliztam. Meg lett az eredménye. Akkora ösztöndíjat kaptam az évek során, amiből a lakhatásom, az étkeztetésem kijött és még tudtam is félre rakni.
Első állásom 150et adott (még BSC alatt), második 250et (MSC alatt), harmadik 350et nettóban (mérnöki diplomával).
Mennyit keresnek, akiknek jó volt az anyagi helyzetük, és sok támogatást kaptak a szülőktől, és gyorsabban tudtak diplomát szerezni, és kaptak házat? 130-700 nettó, átlagban kevesebb, mint 250 nettó.
Mi kellett ehhez? Kitartás kellett és szorgalom. Meg az, hogy tudjam, miben vagyok jó és csak azzal foglalkozni. Az összes többit csak elégséges, vagy közepes szintre megcsinálni. De amiben jó vagyok, abból legalább 5öst értem el. Legalább? Igen. Mert amiben jó voltam, abból én tanítottam egyetem alatt, annyira beleástam magam.
Stressz? Volt és van is.
Pszichés problémák? Voltak, vannak és lesznek is. Jövőre váltok pszichológust.
Család? A régitől megszabadultam. Újat nem vagyok még képes ellátni még 350 nettóból sem. Nem fogok albérletbe kölyköt szülni! Egyedül meg sosem lesz lakásom. Most lesz ez a 10+10 milliós lehetőség 3 gyerek esetén. Én 2 gyerekre gondoltam, akkor ez jóval kevesebb lesz. Talán ez segíteni fog, hogy én is vállalhassak gyereket és legyen is hol laknom még akkor is, ha holnaptól nincs állásom, mert úgy dönt a cég, akinek dolgozom, ismét 4000 embert elbocsát minden előre látható jel nélkül, mint tavaly is.
Szóval sokat fel kell adni. Sok lesz a szenvedés. És nem, nem lesz édesebb a cél, amit elértél. Mocskosul idegesít, hogy mások, akiknek voltak olyan szülei, hogy támogatták legalább egy tetővel a fejük felett tanulmányaik alatt, azoknak nem kellett albérletet fizetniük és ezért a tanulmányaikat félretenni, hogy meg tudjanak dolgozni a lakhatásukért. Akiknek volt szülői támogatás:
- gyorsabban végezték el az egyetemet
- fiatalabbak
- több pénzük maradt
- kevesebb stressz éri őket, kevésbé depressziósak
- sokkal motiváltabbak a munkaerő piacon, mert fiatalon még több az életerő, az életkedv
- el mernek indulni gyerekekkel is, mert tudják, hogy lesz nagyszülői támogatása a gyereküknek.
- többet kockáztathatnak, mert van egy biztos pont az életükben - nem kell megalkuvó, biztonságra törekvő életet élniük.
Irigylem őket. Legnagyobb problémájuk, hogy ebédre brokkoli volt, vagy spenót a hétvégén, amit anyu az asztalra rakott. Meg az, hogy most nincs hol aludnia, mert felújítják a lakását és kénytelen a kanapén aludni. Vagy az, hogy csak egy 120as Skodát kaptak a szülőktől és nem BMW-t. Vagy az, hogy külön tanárhoz kell járniuk, mert nem tudtak megtanulni rendesen egy nyelvet, ami kell a diplomához, vagy a felvételihez. Vagy az, hogy a három lakása közül az egyikben a bérlő úgy hagyta ott egyetem után a lakást, hogy újra kell festenie. Arról ne is beszélve, hogy a nagyi túl sok sütit adott a gyereknek és most fél, hogy el fog hízni...
Mert munkatársaim ezekkel a hatalmas problémákkal küzdenek minden hétköznap! Nagyon nehéz sorsuk lehet! (na ezek miatt járok pszichológushoz)
válasza:Nálam volt, olyan hogy az egyik szülőm "ellopott", a másik néhányszor az út szélén hagyott éjjel, napi verés, volt amikor én szöktem el, egyszóval elég kalandos volt.
Ennek ellenére, több jó szakmám is van, megvan mindenem és alapvetően jól vagyok.
A "hogyan csinálom" sosem volt kérdés. Amikor kilátástalan volt a helyzet akkor egyszerüen túléltem, vártam mi lesz. Amikor pedig volt lehetőség akkor kihasználtam.
válasza:edzél, hogy legalább fizikálisan egészséges legyél.
street workout, fegyencedzés, youtube ...
aztán, már csak rád várnak a lehetőségek, tanulás, fizikai munka ...
akár egy óceánjárón is kiköthetsz
A "túlélés" az még oké. Most is azt csinálom, túlélem a mindennapokat. De emellett egyszerűen lehetetlennek érzem azt, hogy jól tanuljak. És sajnos nekem nagyon az jön le, hogy a mai világban nézhetek ki jól, lehet jó az agyam, lehetek nagyon jó társasági ember, de ha nincs legalább egy érettségim, vagy hátterem, senki vagyok. Vagy csak én hiszem így?
Nem akarok sokat.. elég ha lesz egy lakásom, egy munka ahol nem szakadok meg, és egy normális fizetés, hogy a napi ebéd mellett el tudjak menni sörözni a haverokkal/ barátnőmmel ide-oda. Szóval semmi nyaralás, meg ilyesmi.
válasza:"Nem akarok sokat.. elég ha lesz egy lakásom, egy munka ahol nem szakadok meg"
Ezzel a hozzaallassal, a legjobb szulokkel sincs eselyed minosegi eletre. Diplomaval sem.
válasza:3-as vagyok. Az érettségi jól jön, de a háttér nem feltétel.
Nekem nagyon szerencsém volt, hogy találtam egy társat, akivel közösen mindent elérünk és egyenlőek vagyunk. Neki jó családi háttere van, nekem senkim. Mégis egyenlő felek vagyunk.
Tanulni lehet suliban, ugye ott vagy délután is, a koliban meg főleg van idő.
Mennyi idős vagy? Azt még nem írtad.
16 vagyok. Lehet tanulni, próbálkozok is, de sajnos a hülye fajtám képtelen megtanulni vmit, mikor tudja hogy vagy nem lesz szüksége rá, vagy hazugság. Vagy csak még nem jutott el az agyamig igazán, hogy ezen múlik az egész életem..
"egy munka ahol nem szakadok meg"
Ezt én szó szerint értettem. Csak mert ismerek olyat, aki tényleg annyit dolgozott, hogy idegileg összeroppant, és öngyilkosságba menekült.
Lehet hogy te is így értetted, de nekem rengetegszer tűnik fel, hogy 6-7 órát ül valaki egy irodába, és nyavajog, hogy jaj mennyi munka.
Vagy tényleg akkora elvárás ez a mai világban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!