Miért csinálják ezt a szüleim?

20 éves vagyok, egyetemre járok, mellette dolgozok diákmunkát, még a szüleimmel élek. Ha valahova el akarok menni, akkor mindig meg kell mondanom, hogy kivel, mikor, hova, mikor jövök haza és ha kések egy percet is (akkor is, ha nem a saját hibámból, hanem mondjuk a közlekedés miatt), akkor dühösek lesznek és nem hajlandóak beszélgetni velem. Heti egyszer mehetek el itthonról, akkor sem bulizni, max éjfélig kell hazajönnöm, ami nagyon rossz, mert sorra mondom le a program meghívásokat emiatt és csomó egyetemi dologból is kimaradok.

Ezt még úgyahogy elviselem, mert hozzászoktam, de már kezdenek beletenyerelni a szociális életembe is. A hétvégén a barátaimmal el akarunk menni egy másik városba, anyám pedig velünk akar jönni, amiben apám teljesen támogatja. Mondtam, hogy ne, mert ez egyrészt baromi kínos lenne, másrészt pedig szeretnék végre csak a barátaimmal lenni kicsit. Erre azt mondta majd a háttérben marad, nem is kell vele beszélnem, de így is iszonyat kínosan érezném magam, tudva, hogy folyton figyel és nem viselkedhetek úgy a barátaimmal, ahogyan normálisan tenném. Apám köti az ebet a karóhoz, hogy nem zavarna minket, anyám meg kelti bennem a rossz érzést, mert folyton azt mondogatja, hogy "ő már nem is kell", meg "rá nincs is már szükség". Sok időt töltünk együtt egyébként, nem csak azért, mert itthon lakom, hanem amúgy is, sok dolgot szoktunk együtt csinálni házon kívül is.

Miért csinálják ezt velem? Mit tegyek, hogy belássák mennyire kínosan viselkednek? Nyilván tudom, hogy mivel felnőtt, nem akadályozhatom meg abban, hogy felszálljon ugyanarra a vonatra, mint amire mi és eljöjjön ugyanaddig az állomásig, de a hideg is kiráz a gondolattól.