Ez tényleg bántó vagy csak én vagyok túl érzékeny?
2 éve volt a szalagavatóm de azóta is bánt ez a dolog és rosszul esik ha visszagondolok.
Apukám sokat van külföldön, ott dolgozik de ahhoz képest sűrűn jár haza (hetente). Amikor eljött a szalagavatóm direkt haza is jött kicsit hamarabb. Én sosem szerettem szerepelni, nem mondtam beszédet meg semmi csak az osztályommal énekeltem 2x meg ilyenek nyilván nem szerepelhet egyesével 3 évfolyamból mindenki. A lényeg hogy hazafelé a kocsiban beszólt apám hogy most amugy ő ennyi miatt jott haza? Ezért felesleges volt itt lennie. Meg mások szerepeltek minden én meg semmi. Hát mit csináljak? Cigánykerekezzek a színpadon? Mondtam neki hogy akkor többet senki ne jojjon el semmire még a ballagásomra se mert úgyse en leszek kiemelve a világ legjobb tanulójaként stb stb. (Végül nem volt ballagás a vírus miatt) És ezzel telt el a hazavezető út hogy sirtam meg ordítoztunk a kocsiban.
Na most ezt en reagáltam túl vagy tényleg bántó volt ? Elég érzékeny vagyok alapbol is de nekik sokszor tényleg semmi nem jó főleg apámnak.
20/L
Igen, persze, engedd el. Ezt nagyon könnyű mondani, de csinálni annál nehezebb. Hiába mantrázza magának az ember, hogy "mostantól nem érdekel, letojom, nem foglalkozom vele", akkor is előjönnek a sérelmek gyengébb pillanatainkban.
Nekem alkesz volt az édesapám, idén volt 9 éve, hogy meghalt, de a mai napig vannak feldolgozatlan traumáim, és lesznek is, mert valószínűleg szakemberrel tudnám ezt csak ténylegesen elengedni, de gyáva vagyok hozzá, és hát anyagilag sem engedhetem meg magamnak. Ha visszamehetnék az időben, olyan szívesen leülnék apámmal egy jó, hosszú, mindent kivesézős beszélgetésre (józan pillanataiban nagyon mélyeket lehetett vele beszélgetni), de sajnos erre már soha nem lesz lehetőségem.
Kérdező, ha a szüleid fogékonyak az ilyesmire, megpróbálhatod velük átbeszélni a "hozzájuk köthető szar dolgokat", ahogy te írtad. Ha nem, akkor néhány önismereti könyv is segíthet megismerni, hogy miért viselkedtek/viselkednek veled úgy ahogy, valószínűleg neki is vannak gyerekkori traumái. Az egész társadalmunk rommá van traumatizálva sajnos.
Pár könyv amit én olvastam, és segített:
Illetve még egy, amire egyelőre nem sikerült sort kerítenem, de nagyon dícsérik:
Szerintem kezdj neki minél hamarabb, más lesz a közérzeted és a felfogásod is.
14-es vagyok
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!