Hogy nevezznétek az ilyen szülőt?

Abban kellene gondolkoznod, hogy minél hamarabb befejezd az egyetemet, konkrétan jövőre. Nehogy már 5 évre tervezz, amikor az utolsó féléveknél jársz! Megkapod az 5 milliót, és azt csinálsz vele, amit akarsz.

A szüleidre meg nem nyitnám rá többet az ajtót, ha ilyesmivel fenyegetnek, hogy soha vissza nem mehetsz!

Amennyiben még tényleg csak 2 féléved van, akkor lehúznám úgy, hogy közben a páromnál gyakran alszok. Biztos, hogy semmiképp se hagynám ott így a végén, és nagyon belehúznék.

Viszont amint megvan a pénz én jól otthagynám ezeket a szülőket, nemhogy még ők kelljen kidobjanak és soha vissza ne fogadjanak. Én ezt nem tartom egészséges hozzáállásnak a részükről, mivel nem arról van szó, hogy egy tanulatlan, még gyári munkásnak se jó gyerek vagy aki anyja nyakán élősködik, csak szimplán kicsit letértél a jól megszokott ösvényről, ami a mai világban abszolút nem ritka.

Amennyiben viszont normális szüleid lennének, én a páromhoz mennék lakni. Persze egyénje válogatja, de nekem a párom egy támasz, akinek már csak a jelenléte is sokat tesz a lelki egészségemért, amit a szüleim (bármennyire is jó a kapcsolatunk) nem tudnának megadni. Én jól tudom, hogy ha a te helyedbe lennék, akkor nem tudnék végig csinálni ép lélekkel és egészséges testtel egy szakot magányosan. De szerencsére a szüleim ezt pontosan jól tudták és soha nem tartottak ilyen választás elé.

Viszont ha már ilyen nagyon választós a kérdés: amennyiben a pasit választod beszéljétek meg, hogy ha netán szakítotok, akkor addig ne tegyen ki, amíg nem találsz máshol lakhatást. Ez szerintem mondjuk egy egészséges párkapcsolatban, még szakítás után is, de egyértelmű.

Szerintem kicsit negatívan látod ezt az egyetem dolgot, odajársz négy éve, hacsak nem görgetsz folyamatosan, akkor max két év alatt végezned illene.

Megkapod a pénzt, utána mehetsz, amerre látsz.

Még ha a párod is az öröm szerelem, akkor is sokat jelent egy plusz lakás, kiadhatod és passzív bevétel, és mindig lesz hova menned, történjen bármi. Azért ez nem olyan rossz dolog.

Plusz előtted a negatív példa, a nővéred.

"Szerintetek ez normális dolog,hogy egy szülő nem engedi vissza a gyerekét,ha bajban lenne és kell a segítség?"

Szépen elfogadod anyádéktól az önerőt, megveszed a lakást/házat, kiadod és abból fizeted a részletet, ha szétmentek a pasiddal, van hová menned.

Hú, csak nekem furcsa a szülők zsaroló magatartása? Ez érzelmi zsarolás a javából, szeretetnek álcázott manipuláció.

Figyelj én 18 évesen kerültem fel vidékre Budapestre, azóta önálló vagyok, persze a szüleim ahogy tudtak segítettek, de nem milliókkal, csak mondjuk kis költőpénzzel, ilyesmi.

Egyetem mellett tanultam, albérletet fizettem, volt, hogy volt párom, volt hogy nem, de sem pasitól, sem a szülőktől nem függtem.Szerényen, de megéltem, cserébe szabad voltam.

Ha maradsz akkor újabb és újabb zsarolásnak leszel kitéve, a végén 30 felett a szüleid által manipulálva lelki nyomorék leszel. Tessék saját lábadra állni. De nem a pasid miatt, hanem magad miatt. Menj, légy szabad, éld az életedet!

3 gyermekem van, de eszembe nem jutna így zsarolni őket és sakkban tartani. Sőt! Én fogom őket támogatni az önálló életre, azzal a biztonsági hálóval, hogy haza bármikor jöhetnek.

Ne szúrd el az életedet. Mindenkinek csak a pénz lebeg a szeme előtt, de attól nem leszel boldog én már csak tudom. Éltem nagy jólétben is, szegénységben is, nem voltam boldogabb egyáltalán amikor nem számított a pénz. Sőt....