Hogy képes egy apa megütni a kislányát?
Szerintem az erőszak nem megoldás semmire és senkivel szemben sem kéne alkalmazni. De amikor a gyengébbet bántják az mindig felháborít. Hogy képes egy apuka megütni a saját kislányát? Csomószor történik ilyen, sajnos velem is történt pàrszor régen…. Egy két pofon volt “csak”, de sajnos olyanokat is hallani hogy apa és veri a lányát. Anyukám apja pl. ilyen volt. 😔 A testvérével kivételezett, anyámat meg verte… az már nem két pofon volt hanem kemény verés. Talán ezért is háborít fel ez ennyire mert öröklődtek az érzések. Én ezt még annyira sem bírtam volna mint anyám, biztos anorexiás lettem volna hogy törékenynek tűnjek és többé ne merjenek bántani + másképp is oldottam volna meg, elkerülő magatartást és bűntudatkeltést alkalmaztam volna. Hogy képes egy felnőtt férfi ilyen mélyre süllyedni? Az ilyen hogy bír tükörbe nézni? Büszke lehet magára hogy elbánt egy gyengébbel.
25/n
Imádtam apámat. Háromszor kaptam tőle, egyszer az egyik pofon nagyobbra sikerült, mint ahogy ő is akarta. De!! Egyetlen egyszer sem volt alaptalan! Imádott minket!
De így utólag főleg azt mondom, hogy kellett, megérdemelten kaptam.
Ennek ellenére (bár év nő vagyok), soha nem ütöttem meg a most 13 éves lányomat. Pedig megérdemelte volna... De alapjaiban működik a kommunikáció, és azt hiszem, sikerült belőle embert nevelni. Ehhez azonban sok sok türelem, szeretet, de szigorúsag is kellett!
Elkeseredetten látom sokszor az utcán, hogy beszélnek és viselkednek 4-10 éves gyerekek a szüleikkel. Ijesztő. És ezek a gyerekek aztán közösségbe kerülnek. Neveletlenul.. Akkor, amikor már nem lehet őket nevelni.
Én rossz gyerek voltam, igaz, nem is figyeltek rám a szüleim túl sokat.
Lényeg a lényeg, apámat pl az ő apja mindennel verte, amit csak talált. Ehhez képest apám sose nyúlt hozzám, anyámat is verték, és nálunk ő volt a testi fegyelmező is. Ami annyit jelentett, hogy a kezemre csapott kisebb koromban, nagyobb koromban meg ha nagy marhaságot csináltam nyakon húzott jó erősen. :D
Nosztalgiával gondolok vissza rá, szeretem a szüleimet, semmi károm nem lett belőle. Sőt, én nem is akarom verni a gyerekeimet, nem is gondoltam volna rá, hogy lehet ilyen, de bizony egyszer-kétszer eljárt már a kezem (nem verés vagy pofozkodás), amikor olyat csináltak a gyerekeim, ami veszélyes volt. Nem akartam, de semmi más nem segítetett. Ezután abbahagyták. Akkor legyek xar szülő, de engem a gyerekeim igenis szeretnek.
Én jó gyerek voltam, szelíd, könyvekbe menekülő, befelé forduló és nagyon magányos.
Mégis az anyám által magára hagyott apám feszültségoldóként a pofont illetve a fenyegető pofonra lendülő kéz technikáját alkalmazta ordítással kombinálva, mindezt akkor ha mások nem voltak a közelünkben, így a kortársai aranyos, segítőlész emberként emlegetik mai napig.
Nevelo pofon? Egy gyenge szulo csinal igy, aki nem tudja maskepp (kulturalisan) megoldani a problemakat!
Engem vertek, de semmi hatasa nem volt, azon kivul, hogy a mai napig duhos vagyok a szuleimre!
Ui: ne csinaljatok gyereket! A pofon is eroszak! Ha nem igy lenne, akkor az iskolaban is lehetne alkalmazni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!