Hogy képes egy apa megütni a kislányát?

Nagyon ritkan kaptam egy egy nevelo celzatu pofont, vagy kisebb koromra a seggemre. 25 eves vagyok, visszagondolva teljesen jogos volt mindegyik. Apam egyetlen egyszer vert meg, mert visszapofaztam neki, hogy ugyse mer, meg ugyse fog fajni... Hat fajt.

Ez hianyzik a sok elkenyeztetett, szabadon nevelt gyereknek, hogy igenis tudjak hol a hatar, meddig lehet elmenni. Engem sokkal jobban idegesit, ha azt latom, hogy a kis 8-10 eves szarosok olyanokat szolnak vissza a szuleiknek, hogy "te hulye ku. va", "utallak", meg leegeti a gyerek a szulot bárhol, hisztizik ha nem az van, amit o akar. Es van amikor a szep szo mar nem hasznal.

Egy-egy pofon, kezre, vagy fenekre csapas meg nem eroszak, hanem neveles.

#13

Teljesen igazad van.

Ment a 👍

#11 ja, tök jó generációk nőttek fel, ahol az apukák alkoholisták voltak és övvel verték a családot, anyukák meg csak homokba dugták a fejük. Abszolút egészséges dolgok voltak ezek.

Szerintem pár nevelő célzatú pofon belefér, de azt én sem érem fel ésszel, hogy hogy tudja valaki konkrétan verni a gyerekeit. Még ha nagyon hisztiznek sem tudnak annyira feldühíteni, hogy bántsam őket.

Azért a pofon meg a verés között tegyünk már különbséget kedves kérdező.

Azért lett olyan a világ, mert a mai liberális nevelés ezt adja a felnövő generációnak. Amikor az van a hírekben, hogy a gyerek megverte a tanárt, meg leszúrta, meg kirabolta, meg nincs tisztelet blablabla., ezek mind-mind azért történnek meg, mert a gyerek soha a büdös életben nem volt nevelve, nem volt korlátok közé szabva és bármit is tett, soha nem volt retorzió.

Nagyon jó példa erre testvérem első fiú gyereke, akire minden rá van hagyva, minden felnőttet rugdos, meg szarik a gyerek mindenre, mindig az van amit a gyerek akar stb. Majd ez a gyerek 5 év múlva agyonveri az osztálytársát vagy épp a tanárt, mert senki nem tanította meg neki, hogyan kell viselkedni és mivel soha nem volt retorzió, nem fél semmi következménytől. Ellenben ha az első alkalommal lebasztak volna egyet a gyereknek, hogy nem rugdosunk felnőtteket, akkor a gyerek rögtön megérti, hogy nem tehet meg mindent, mert egyrészt nem szabad, másrészt felelősséggel tartozik a cselekedetei után. Csak ugye hát mennyire mocsok aki lekever egy pofont a gyereknek... Na, majd 10 év múlva ezek az általad oly' védelmezői státuszban lévő most még gyerekek fognak megerőszakolni meg kirabolni meg a farkukat a BKV-n neked dörgölni...

Az, hogy nem verünk gyereket szintén alapvető dolog, ezért nem értem miért kell összemosni a kettőt. Az pedig hogy fiú vagy lány, teljesen mindegy, mert gyerekeknél még annyira sem illik különválasztani őket mint felnőtteknél. A gyerek az gyerek, védekezésre képtelen, ha fiú, ha lány.

De egy lapon említeni a bántalmazó családot a nevelési célzattal adott pofont... Igazán sok észre vall.

Ahogy verés és pofon között van különbség pofon és pofon között is van.

Nem mindegy, hogy lekervernek valakinek csak mert létezik, zavarja a szülőt, ebben leli a felnőtt az örömét, vagy hatszor szólsz a gyereknek, hogy valamit ne csináljon, de csak nevet rád, vagy oda sem figyel, akkor igen, lehet, hogy az ember tehetetlen dühében lekever egyet. Sajnos ez is együtt jár a neveléssel. Van, hogy hiába ülteted le a gyereket, mondod el, hogy mit miért nem szabad, nem hatja meg.

Nem érted az egésznek a lélektanát. Nem értem én meg a viselkedésed, olyan, mintha nem is érdekelne az egész, csak kitettél valamit provokációként, de ténylegesen nem akarsz kommunikálni. Kár, mert ebből egy egész jó kis diskurzus is lehetett VOLNA...

Ez az anorexiás lettem volna, hogy törékenyebbnek tűnjek (WTF? az anorexia nem választás, hanem betegség kérdése, ezt a kifacsart logikát senki nem értené) meg bűntudatot keltsek azt is mutatja, hogy bántalmazó vagy te is, csak te meg lelkileg, ami még rosszabb. Nyugodtan kezet foghatsz a bántalmazó apákkal, NEM vagy különb!