Mit tegyek, ha a szüleim egyáltalán nem támogatnak, de a húgomat igen?

Mindketten egyetemisták vagyunk és dolgozunk is mellette részmunkaidőben. Én februárban költöztem el albérletbe a párommal, mert szerettünk volna egy kis privát szférát, illetve a távoztatás teljesen kivitelezhetetlen volt úgy, hogy az egész család otthon volt. Sem a költözés során, sem azóta nem segítettek, és itt nem csak az anyagiakra gondolok. Egyáltalán semmi érdeklődést nem mutattak aziránt, hogy hogy alakul a költözés (előtte fel kellett újítani a lakást, amit mi magunkra vállaltunk mert egy közeli ismerős lakását vettük ki) vagy úgy egyáltalán hogy vagyunk. Azt mindigis ellenezték, hogy egyetem mellett dolgozzak, ismerősöktöl is mindig azt hallottam vissza, hogy nem kell dolgoznunk a húgommal, mert ők támogatnak mindenben a tanulmányok végéig, ezt mondták mindenkinek. A húgomnak a fizetése mellé rendszeresen adnak pénzt, vesznek neki ruhákat, cipőt, tanszereket, drágább sminkeket stb, és egyáltalán nem kell semmilyen otthoni költségbe beszállnia. Ezzel szemben én sosem kaptam semmit, pontosan ezért kezdtem el dolgozni, és mióta elköltöztem sem kérdezték meg egyszer sem, hogy lenne-e szükségem valamire. Nyilván nem erre alapozok, mert mégiscsak külön váltam, de egyértelműen sokat segítene a megélhetésünkön, ha támogatnának egy picit anyagilag. Azért tartom furcsának ezt a nagy ambivalenciát, hogy kifelé azt közlik, hogy ők nagyon támogatnak, aztán közben egyáltalán nem, mert mikor ők voltak fiatalok, az ő szüleik segítettek nekik az egyetem mellett is, illetve később is mikor már együtt voltak és összeköltöztek. Tehát egyikük sem úgy nőtt fel, hogy teljesen magára volt hagyva és ezt mintát hozta magával.