Középső gyerek szindróma?

Mert mind a 3 gyereknek más személyisége van.

Másképp kell őket nevelni,más dolgok segítenek

Lehet,hogy az egyik érthetetlen és azért kell neki elmagyarázni többször

Míg a másik érti a dolgát és nem szólnak rá egy szót sem

Ezért érzi úgy sok gyerek,hogy velem másképp bánik anya mint az xy

Gondolj bele

Milyenek a tesoid

Te milyen személyiség vagy

Ez olyan mint egy matek feladvány

A tanár mutat 5 féle megoldást

Xy a 3. Megoldást érti

Z egyiket se

Zs mind az 5

Mit tesz a tanár Z-vel másképp bánik mint a többiekkel és neki mutat még 5 féle megoldást

Te ebből mit látsz? Hogy másképp bánik vele,"kivételtezik" pedig nem csak neki több segítségre több megoldásra van szüksége,hogy megértse

Nálam teljesen ugyanígy van. És bár értem az első hozzászóló logikáját, de itt egyáltalán nem erről van szó. Nálunk egész életemben nővérem volt anyámék (főleg anyám) szeme fénye, mert mindenben ő volt az első (hát nyilván, mivel ő született meg először), ezért bármit elért, az mindig nagy sikert aratott nála, míg én hiába értem el ugyanazt vagy mást, az már nem volt annyira fontos, és ezt rendesen érezni lehet. Mivel már megvolt az első helyezett, én már hiába tettem bármit. Mai napig hozzá vagyok hasonlítva, hogy nem olyan a munkám, a párom, az életem, az érdeklődési köröm, a személyiségem, és nincs egy olyan dolog sem, amiben esetleg anyám szemében én jobb lennék, mint nővérem.

Aztán ott van az öcsém, ő pedig pont azért a mindene anyáméknak, mert ő a kicsi (ráadásul fiú!), ezért tőle egyáltalán semmi nincs elvárva, egész életében el volt kényeztetve, és a trehánysága miatt sem nagyon volt számon kérve sosem (sokszor engem csesztek le miatta).

Én egész gyerekkoromban a nővérem ruháit és tárgyait örököltem, alig kaptam újat, és ezek szintén erősítették bennem ezt a középső gyerek szindrómát. Mai napig azt látom, hogy képtelen vagyok megfelelni, mert én bár más személyiség vagyok, de pont hogy nem úgy, kezel, hanem kb mint a nővéremnek egy rosszabbik, gyenge utánzatát.

2-es, pont ugyanez a felállás nálunk, én vagyok a középső lány, van nővérem és öcsém. Viszont engem a szüleim teljes mértékben elfogadtak, csak éppen alig érdekeltem őket. De olyan szinten, hogy pl. anyámnak ha mondtam, hogy el kéne mennünk vásárolni, mert konkrétan 2 db hordható pólóm van, akkor másnap hazaállított 10 pólóval, 5 a nővéremnek, 5 az öcsémnek, mert hát a gyerekek mondták, hogy pólóra van szükségük. És az a durva, hogy nem direkt csinálta, akkor talán még jobban is éreztem volna magam, mert az tiszta helyzet lett volna. Vagy például középiskolás koromban 11. osztályban elment szülőire, és visszajött azzal, hogy a matektanár megdícsért engem, mert én vagyok a legjobb matekos az osztályban, ő ezt nem is tudta, de nagyon örül neki. Akkor mondtam, hogy de anyu, nem emlékszel, már harmadik éve benne vagyok az első tízben matek OKTV-n? Nem emlékezett.

Viszont ehhez járt egy olyan hihetetlen mértékű szabadság, amiről a testvéreim csak álmodtak. Nekem sose kellett azért küzdenem, hogy elmehessek valahová, hogy ott aludhassak valakinél... Ha valami vad sminkkel próbálkoztam, akkor a szüleim legfeljebb megjegyezték, hogy szarul nézek ki így. A nővéremmel hasonló helyzetben leszedették a sminket...

Én is úgy tudom, hogy van ilyen.

Mi csak ketten vagyunk, én lány, meg egy öcsém. 2-es írta: "Nálunk egész életemben nővérem volt anyámék (főleg anyám) szeme fénye, mert mindenben ő volt az első (hát nyilván, mivel ő született meg először)," - hát bátran állíthatom, hogy minden sz.rt én kaptam. Az öcsémmel (mert nem első, mert addigra lazábbak lettek a szüleim, mert fiú, mert más az alaptermészete, stb. stb.) EGÉSZEN másképp viselkedtek.

Egyébként érdekes, hogy a gyerekeim apukái szintén első gyerekek.

Szerintem számít a születési sorrend.

Én is ugyanígy vagyok vele, szín 5ös tanuló voltam, versenyeket nyertem, , de teljesen leszarták. Amikor a húgom nagy nehezen 2-essel átment az érettségin, akkor meg házibulit tartottak neki...

Egy ideig engem is érdekelt meg féltékeny voltam, hogy a másik 2 tesóm a kedvenc én meg csakúgy ottvagyok, de mára megtanultam leszarni, mert tudom magamról, hogy hármunk közül én tettem le a legtöbbet az asztalra és ez mindigis így lesz. Talán még jót is tett ez az elhanyagolás a személyiségemnek, mert mindenhol átlagon felül teljesítek az életben és nem igénylem a dicsőítést, mindig magam miatt teszem. Én azt vettem észre, hogy a középső gyerekek mindig jobban teljesítenek és sokkal talpraesettebbek, mint a többi ember. Nem függünk más emberek visszacsatolásától, mert megszoktuk, hogy 'semmit' nem kapunk. Látom a munkában azokat az embereket, akiket minden egyes megírt e-mail után meg kell dícsérni, különben elbizonytalanodnak meg önbizalomhiányosak és akkor nagyon örülök, hogy bennem van egy természetes magabiztosság és talpraesettség.

Ne haragudj,de belegondoltál mennyi pénz,energia,idő 3 gyereket felnevelni, foglalkozni velük, etetni,ruházni, óvodai iskolai holmikról nem is beszélve

És igen ha nekem 2 lányom lenne biztos a kisebb megkapná a nagytól pár ruhát ami normális,nem lyukas,nem elnyúlt,hanem minőségi.

Kb általános 4osztályig azt mondom,hogy még elmegy,jó ez persze mindentől függ,milyen magas,hány kiló,jó e a méret

Van két kutyád mind a ketten 10kg, nem veszel külön 5db az egyiknek és külön 5 a másiknak hanem felváltva hordják nem igaz

Majd ha szülő leszel és lányaid lesznek megtudod

Minden szülő csinálja ezt és én meg is értem a szülőt is és a gyereket is

Mindkét fél részét megértem,de amig a szülők tartanak el, addig a szülő dönt

Elköltözöl olyan ruhát vásárolsz magadnak amilyet csak akarsz

Ja várj hisz felnőtt vagy akkor meg lépj túl ezen.

És kolts magadra azt a pénzt amiért megdolgoztál