Szüleimnek gondot okoz, hogy munka után haza jövök és utána nem csinálok semmit, illetve hogy nincsenek barátaim sem barátnőm ez miért zavarja őket?

Engem szülőként nem zavarna, ha a gyerekem 100 éves koráig otthon lakna, mert nem úgy élném meg, hogy a “nyakamon van”

Ami aggasztana az a társaskapcsolatoktól való elzárkózása. A felnőtt gyereke személyisége nyilván nem tegnap derült ki egy szülő számára és már kis gyermekkorban kellett volna ezzel törődni és fejleszteni.

Még most sem túl késő szakemberhez fordulni, mert rászorul. A cseszegetés nem vezet sehova.

#16

És most miért nem adsz, ha dolgozol?

Mondjuk eltartatni nem kellene magad velük, mert azt tényleg rühellhetik.

...de szerintem lehet veled egyéb gond is...

#14 A többgenerációs családok nem két-három szobás panelekben laktak és ettől függetlenül nem működtek. Ezért is szűntek meg. Még a nyolcvanas években is divat volt hatalmas, kétszintes, többgenerációs házat építeni, amiket utána adtak is el, mert azzal szembesültek, hogy a gyerek nem akar haza költözni a családjával hanem a saját lábára akar állni.

Azon kívül a szülők nagy része is elvált mostanra. Nekik nagyon nehéz társat találni egy nyakukon élő felnőtt emberrel. Szinte lehetetlen. Olyan házaspároknál működik ez a nagy együttlakás igény, akiknek már nincs mondanivalója egymás számára mint férfi és nő és továbbra is a gyerek mögé bújva élnének. A pszichológusok többsége is a leválást, felnőtté válást, külön költözést tartja normális opciónak szinte minden ilyen esetben, és nem véletlenül.