Milyen sűrűn beszéltek/találkoztok a családotokkal?
33 éves nő vagyok, férjjel, 2 gyerekkel.
A családom (szüleim, nagyszüleim, nagynénémék) egy városban laknak, nagyon közel, mi egy településsel odébb költöztünk (7 km összvisz, kocsival 5 perc). A problémám, hogy kiborítanak a folyamatos kapcsolattartási kényszerükkel, nem tudom, hogy én vagyok túl magamnakvaló, vagy az irreális, amit ők elvárnak.
Röviden a lényeg, hogy anyámékkal kb hetente találkozom, a nagyszüleimmel 2-3 hetente. És mindig mindenki rinyál, hogy kevés. Ha anyámat 2 napig nem hívom fel, már elkezd cseszegetni, hogy tőlem aztán meg is dögölhetne, jó hogy végre eszembe jutott, meg hasonlók. Nincs semmi extra mondanivalója amúgy, csak úgy hívjam fel. Ő nem keres, csak ha valami konkrét dolgot akar, ez csak tőlem elvárt.
A nagyszülők, nagynéném azért szívják folyamatosan a véremet, hogy miért nem megyek oda a gyerekekkel. Én nem érzem, hogy ez a 2-3 hetente látogatás kevés lenne, de ők folyamatosan panaszkodnak, hogy miért nem megyünk gyakrabban. Mintha fel se akarnák fogni, hogy basszus, nekünk is van életünk, munkánk, egyéb programunk, dolgunk otthon, nem tudunk mindig valakihez futkosni, hogy ne unatkozzon. Azt pláne figyelembe se veszi senki, hogy a férjemnek is van családja, esetleg néha velük is találkoznánk (érdekes módon amúgy ők nem követelőznek folyton).
Nagynéném a legjobb, ötvenes, egészséges, aktív nő, kocsival a segge alatt, de eszébe nem jut eljönni hozzánk, ellenben folyamatosan károg, hogy mi miért nem megyünk oda (egy ideje amúgy direkt, csakazértse megyek, emelje meg a seggét, ha annyira fontos - de persze annyira azért nem).
Én baromira unom, hogy egyfolytában mindenki azzal nyomaszt, hogy nem beszélünk/találkozunk eleget, miközben én azt érzem, hogy másból se áll az életem, minthogy számontartsam, kihez mikor kell menni, meg el ne felejtsem 2 napig felhívni az anyámat, nehogy megsértődjön. Mindezt úgy, hogy itt lakunk egy köpésre egymástól, de alapvető, hogy mindenkihez nekem kell ugrálni a gyerekekkel, senki nem hajlandó megmozdulni.
Szerintetek normális ez, hogy ennyit akarnak találkozni meg beszélni? Megmondom őszintén, nekem nincs igényem ilyen szoros kapcsolattartásra, simán elég lenne a fele is, a gyerekek kicsik (6 és 2,5 évesek), mindketten dolgozunk, csomószor rohanással telnek a napok. De mivel én otthonról dolgozom, szerintük mindig ráérek, és nem értik, miért nem megyek többet. Hab a tortán, hogy anyám kivételével amúgy engem le se szarnának, csak a gyerekeket akarják látni, nincs még több unoka/dédunoka, ezért engem szekálnak állandóan.
Velem van a baj, hogy engem ez idegesít, vagy tényleg sokat akarnak? Ti mennyit beszéltek a családdal?
válasza:Én is a külföldes kommentelők közé tartozom, normális időkben évi 1x látjuk egymást mindenkivel, de most a vírus alatt ez is kimaradt, és mégis megvagyunk.
Ha valami érdekes van, azt Messengeren megírjuk egymásnak, esetleg hívás is történik néha. Így is előfordul, hogy egy-egy üzenetváltás között hetek telnek el - nem azért, mert rosszban lennénk, hanem nincs miről írni. Mindenki elvan a saját családjával, munkával, tanulmányaival, nincs időnk meg erőnk 0-24 csevegni, és szerencsére a rokonok ezt teljesen megértik vagy maguk is elfoglaltak.
válasza:Apámmal élek, így vele naponta beszélek és találkozok.
Anyám: fél-1 évente találkozunk 1x, Tatabányán lakik. Néhány naponta chat facen.
Nagyanyám: Megtette a magáét gyerekkoromban, ennek hála nem tartom vele a kapcsolatot sehogy. Egyszer láttam, még előző évben, sok év után, de az is csak látogatás volt, mert anyámnál voltam, aki meg ment nagyihoz.
Dédnagyanyám: Nem tartom a kapcsolatot, egyébként is otthonban van ki tudja hol, és kiskoromban is csak max 10x találkoztam vele. Nekem okés nő, mindig kaptam tőle ajándékot és egymás után adta a fagyikat, de anyám szerint a dédnagyanyám nagyanyámon is túltesz, nagyanyámra pedig nem volt jó hatással, hogy anno 60+ évesen is "mindent megmondok hogy kell" csinálni típus volt.
Nagynénim: 10+ éve nem láttam és nem is tartom vele a kapcsolatot. Kislányként kedveltem, pláne amikor nagyanyámnál voltam és falra másztam tőle, ő pedig nagyritkán haza látogatott. De ez ritkán volt, és max a ház melletti játszóra vitt le nagy kegyesen, semmi program vagy ilyesmi. Nem kell ezt erőltetni, igényem se volt igazán rá, aztán egyébként is kavarta anyám szerint a xart nagyanyám, anyám és a nagybácsim között.
Nagybácsim: Annyi közöm se volt hozzá soha, mint a nagynénémhez, mind a mai napig semmi közünk egymáshoz. Magának való alak, régen soha nem tudatosult bennem igazán, hogy gyakorlatilag ő is családtag, mert kislányként, ha azt írom, összesen beszéltem vele 5 mondatot, talán túlzok is.
Többi családtag - apai nagyapó, apai nagyanyó, anyai nagypapa - halottak, de nagyapó kivételével nem ismertem a többieket, mert korán meghaltak (pedig apám szerint imádtam volna nagyit, anyám szerint pedig az apja nagyon jó ember volt). Nagyapó kislányként sokat vigyázott rám, de nem nőtte ki magát szoros kapcsolat részemről, de tudtam, hogy jó ember. Kamaszként pedig az utolsó utáni vágyam volt szombatonként látogatóba menni hozzá néhány órára, hogy unatkozzak, szóval alig-alig láttam. Utólag csak azt bánom, hogy amikor kicsit betegesebb lett hirtelen, aztán kórházba került, akkor sem mentem, amikor pedig igen, aznap halt meg, 10 perccel azelőtt, hogy odaértünk hozzá.
Ennyi a szép családi összefoglaló.
20/l
válasza: válasza: válasza:Köszönöm mindenkinek. Ezek szerint csak nem vagyok olyan borzalmasan magamnakvaló, ha ennyien úgy látjátok, hogy sok ez.
Valaki írta, hogy a nagyszülők menjenek a szüleimhez unokázni: ezt anyai nagyanyám még csak-csak megteszi, apai nagyszüleim semmiképp, egyébként se jöttek nagyon sosem, most meg már a papa járni is alig tud, mama igazából tudna, csak szereti előadni, hogy a halálán van, 20 éve meghalni készül, ő már nem jön el odáig (2 utcára laknak amúgy, cirka 200 méter :D). Szóval hozzájuk mindenképp kell menni külön.
A nagynéném csakazértse hajlandó alkalmazkodni semmilyen szinten, neki mondtam többször már amúgy, hogy jöjjön át ő, 2x volt, karácsonykor és húsvétkor :D Szóval attól nem félek, hogy akkor hetente itt fog ülni. Neki csak az felel meg, ha én megyek, hát, így járt.
Az amúgy nem zavarna annyira, hogy minden nap irkáljunk kicsit messengeren, viszont ez csak apámmal működik, anyámnak nincs hozzá türelme, egyből hív inkább, amivel ugye az a baj, hogy képes 15-30 percet beszélni, addig meg semmit nem tudok csinálni kb. Igen, kétnaponta, ha rajta múlna, akkor naponta. Miről? A semmiről. Kati néni ezt csinálta, Marika néni azt, már tök nagyok a paradicsomok stb.
Az a baj, hogy hiába próbálok én kompromisszumos megoldásra törekedni, NEKIK az kevés, nem jó. Az anyám kb. akkor lenne boldog, ha naponta hívogatnám, a nagyszüleim meg akkor, ha minimum heti 1-2x ott kotlanánk egy délutánt, de ennyire nem érek rá, meg erre igényem sincs egyszerűen. Így anyám a telefont kevesli folyton, a többiek meg azzal cseszegetnek, hogy menjek gyakrabban, pedig nekem már ez is határeset, őszintén szólva. Sajnos nem az a fajta a család, akire hatnak az észérvek, elmondhatom ezt nekik, de kb az lenne a vége, hogy felhúzzák az orrukat, és közlik, hogy "jó, akkor ne is gyertek egyáltalán, ha ilyen elfoglaltak vagytok, nehogy ránk pazaroljátok az időt". Nem célom mindenkivel összeveszni nyilván, csak hát sajnos így erre nincs megoldás.
Mindegy, köszönöm, a kérdésre a választ tulképp megkaptam, nem én vagyok túl távolságtartó, ők akarnak sokat.
válasza:Nehéz összeegyeztetni igazából, mindenkinél más a normális. Mert hiába válaszolnak itt külföldön élők vagy gyermektelenek, ha nem járnak a te cipőben, már bocsánat mindenkitől de irreleváns a válaszuk. Te otthon élsz 2 kisgyerekkel.
A normális az amit te nem érzel tehetnek. Ezt az életet neked kell élned úgy ahogy akarod. Szerintem ha így élsz akkor elkerülhetetlen higy megbants valakit
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!