Szerintetek hol van a határa annak,amit egy otthon élő vagy eltartott gyereknek nem szabad elviselnie a szülőtől?

32

No offense, de kérdező, hát álmodból felébresztenek el tudod sorolni hogy mik azok a foglalkozások amik Magyarországon alulfizetettek. Ezt mindenki tudja.

Nekem ne mondd azt hogy húgod elment dolgozni és első nap az óvodába mint a hal tátogott hogy "jaj, hát csak 160 ezer nettó? Én azt hittem 640 ezer nettó lesz a fizetés".

Ami állami foglalkozás, az mind egy kalap f.s. Ez régen is így volt egyébként. Ezért aggatják ezekre a hivatás jelzőt, mert hogy ezek nem szakmák, ezek hivatások. A hivatást pedig csináld szeretetből, de ne a pénz miatt, vagyis ne az motiváljon. Ezt nem én mondom, ezt az emberek mondják. Ez szomorú vagy sem, de így van.

Ezért írtam korábban a piacképességről. Kegyetlen dolog, de a piac nem az alapján rangsorolja a foglalkozásokat, hogy ő a kedves és életeket mentő tűzoltó, a másik meg az IT-s aki ül a klímás irodában 3x annyiért mint a tűzoltó.

Mindig lesznek ilyen szakmák, amik sosem voltak és sosem lesznek megfizetve és mindig lesz olyanok amik régen is meg voltak fizetve meg most is meg vannak, meg 10 év múlva is meglesznek. Az IT pl ilyen.

Nyilván nem a húgod tehet arról, hogy az Aldiban a pénztáros többet keres nála. Arról viszont már a húgod tehet, ha ő ezt elfogadja, és a következő 40 munkával töltött évét így fogja tölteni, hogy vegetál, és annyi idősen mint te azt fogja mondani hogy minden szar és semmit se lehet tenni. Hát dehogyisnem lehet.

Tanuljon egy piacképes szakmát és nem 160 ezer forintért kell robotolni. De tanár, rendőr, tűzoltó, ápoló stb, ezek mindig is alulfizetett szakmák voltak, ami szomorú, mert őket kellene a legjobban megfizetni. De így működik a világ, most ezzel sokat nem lehet kezdeni. De ettől nem fogsz többet keresni hogy azt mondod otthon anyuka mellett ülve hogy ez mennyire igazságtalan...

34

De látod kérdező? Filozofikus kérdéseket teszel fel ahelyett hogy saját magaddal vagy éppen a húgoddal foglalkoznál aki közel áll hozzád. Most kérdezem én, válaszolj rá: legyek azért rendőr, és keressek havi nettó 170 ezer forintot, legyen egy sz.r életem, anyagilag kiszámíthatatlanul éljek (vagyis inkább sz.rul) csak azért, mert ki fogja megmenteni a magyar lakosságot a bűnözőktől ha nem én? Hát ezért biztosan nem leszek rendőr.

Legyek tanár azért hogy a magyar fiataloknak átadhassam a tudást ami szükséges ahhoz hogy boldoguljanak az életben azért az éhbérért amit ezért kapok majd? Ezért nem leszek tanár.

De most leírom újra, pedig a 33-as válaszomban leírtam, de most érthetőbben írom: a húgod előtt le a kalappal, hogy ilyen munkát végez, le a kalappal előtte, hogy egy olyan társadalmi szerepet tölt be amit sokkal több embernek kellene végeznie. De bocsáss meg, én tehetek arról, hogy ő nincs megbecsülve? Az én problémám kell hogy legyen hogy őt nem fizetik meg? Te szerinted a húgodnak jó fizetése lesz akkor ha odamegyek hozzá és azt mondom hogy "figyelj, hát gyalázat amit kapsz ezért a munkáért, de legalább aranyos vagy hogy ennek ellenére csinálod"? Tud ebből a mondatból a pékségben 1 kg kenyeret venni olcsóbban? Érdekli majd a vízművet a hónap végén mikor be kell fizetni a vízszámlát hogy ő egy amúgy nagyon fontos társadalmi munkát végez? Nem hinném...

Én tudod mit mondanék a húgodnak? Ne foglalkozz vele ki fog vigyázni a másik gyerekére, ne foglalkozz vele, hogy más majd nem tudja a gyerekét elhelyezni. Te foglalkozz azzal, hogy egy olyan szakmát tanulj amit megfizetnek és élj egy normális boldog életet!

Én nagyon is tisztában vagyok vele hogy 10-20 év múlva tanár, orvos, rendőr, tűzoltó stb. foglalkozások terén óriási probléma lesz (sokkal de sokkal nagyobb mint most). De ez biztos, hogy az én problémám kell hogy legyen? Nem véletlenül mondják, hogy mindenki saját sorsának kovácsa. De nem hiszem hogy a lakosság 90%-a éljen szarul csak azért, mert az alább felsorolt szakmák alulfizetettek. És mondok még 1 meglepő dolgot: bármennyire is tisztelendő a húgod foglalkozása, 1 fillérrel nem fog senki se többet fizetni a kelleténél. Szomorú? Az. Tudsz ellene tenni valamit? Nem. Képes vagy olyat tanulni amit megfizetnek? Képes. Akkor meg nincs min gondolkozni.

Ez a kettő dolog, amit egy szülő nem várhat el.

Az egyik, hogy megmondja a felnőtt gyerekének, hogy mikor mit csináljon.

A másik meg, hogy a gyereknek nincs magánélete, a szülő mindenről tud, és mindenbe beleszól.

Így biztos nem lesz sem önálló, sem boldog élete.

„ Szomorú? Az. Tudsz ellene tenni valamit? Nem. “

Igen. Tudunk tenni. Tömegesen, népként, közösséget vállalva. Csak senkit nem érdekel a másik, mindenből az individualizmus árad. A munkahelyi érdekérvényesítés sem létező fogalom, a dolgozók egymásért sem állnak ki. El lehetne tolni a mértéket a kollektivizmus irányába. Mert változást csak közösen, a többi ember jólétét is szem előtt tartva lehet elérni. Egy munka társadalmi hasznossága, becsülete sokkal többet kellene, hogy érjen anyagiakat tekintve is. Helyette kiket emelünk piedesztálra? Pénzügyi cégek big data elemzőit egy tanítónő helyett.

Groteszk, korcs világ. Ebbe nem beletörődni kell, hanem kikényszeríteni a változást és legalább figyelni arra, hogy megbecsülést tekintve se szenvedjen devalvációt egy ilyen hivatás, ha már anyagiakat tekintve rútul bánnak velük…

38

Na, mondj egy példát, hogy mit tehetünk azért hogy a kérdező húga óvodapedagógusként ne 160 ezer forintot keressen, hanem 300 ezret. Ez amit leírtál szép szavak és szép monológ, várom gyakorlati tanácsod is a helyzet megoldására.

Kb mindenhol hetente több milliót keres egy focista, ami helytelen, hiszen egy tanár sokkal hasznosabb a társadalom számára. Na, várom a gyakorlati tanácsod, hogy hogyan valósítható meg az összefogás és hogyan tudjuk megfordítani ezt az állapotot.