Költözzek, vagy maradjak?
17 éves lány vagyok, októberben leszek 18.
Szüleimmel élek, viszonylag jó a házasságuk, tudom, hogy engem is szeretnek. Viszont én egy lelkileg nagyon sérült ember vagyok, és erre ők nagyon rossz hatással vannak. Semmiben sem fontos a véleményem, illetve, hogy mit szeretnék én. Aprosagokon kapunk össze gyakran, főleg apámmal.
Ház felújítasban vagyunk épp, van egy öreg ebédlőbútorom, a ruháim vannak benne, le szeretném cserélni ujra, amit a párom fizetne ki (3 éve vagyunk együtt)... És most ezen is megy a huza-vona, hogy teljesen felesleges, minek kell találgatni. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy én már egy jó fél évet laktam a barátomnal, és ott van 3 szoba ami teljesen üres, van hely.
A szüleim nem tudnak a mentális problémáimról mert beszűkültek, és apám nem érti egyátalán meg ezt.
Szerintetek jobb ötlet lenne ezt a bútort itthagyni, és elkoltozni barátomhoz, és arra a házra költeni a pénzt? Vagy inkább maradjak itt és dogoljek ebbe bele?
Eltudom képzelni milyen sérült lehetsz.. Meg a hatalmas vitákat is.
Tipikus mélabús világvégi fájdalmas tini mentalitás.. Biztosan belefogsz halni, mert nem jössz ki a szüleiddel..
Kb minden tini így hiszi.
Ha annyira felnőtt szeretnél lenni, akkor kezd azzal, hogy önállóan meghozol egy döntést.
Úgy, hogy nem ismersz ezt írhatod. Sőt igazad van, lejöhet ez is belőle. De az hogy sérült vagyok, 17 éves, nem azt jelenti, hogy tinikori depresszió, meg hasonlók..
Sőt a lényege a sztorinak az, hogy itt rohadt szarul érzem magam és lelkileg megterheltnek. Maradjak itt, vagy menjek oda ahol tudom, hogy jó lesz? Ennyi a kérdés
A baratod hany eves, hogy sajat lakasa/haza van? Vagy nem az ove, hanem anyosek nyakara akarsz koltozni? Jo terv.
Koltozz, ha akarsz, de ha nem jol sul el a kapcsolat, akkor ne sirj, ha haza mar nem mehetsz es egyedul kell megoldanod az eleted.
Egyebkent hogy kepzelted, a baratod tart majd el? Mert gondolom 17 evesen meg erettsegid sincs.
Kit erdekel a butor? Ekkora hisztit csinalni belole...:D Jo, elhiszem, hogy nem csak ez az indok,de akkoris.
21 éves, van munkája, nagyszüleivel él, akik idősek, jól jönne nekik amugy is a segítség. Voltam már ott huzamosabb ideig, és senkinek sem volt ellenvetése.
Haza fognak engedni, mindig arra neveltek, hogy bármi történik, ez az ajtó nyitva áll, csak legyünk boldogok.
7esnek
Őszintén szólva nem szeretném boncolgatni, illetve pontosan valamit én sem tudok még.
Poszttraumás stressz szindrómám volt, ebből elkezdtem kijonni, de újra tapasztalom enyhebben a tüneteket. Gyakran kapom magam azon hogy akár ok nélkül zokogok, panikolok, és teljesen azt látom, hogy semminek sincsen értelme. Az oka egyelőre rejtély, szeptembertől fogom folytatni szakemberrel a kommunikációt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!