Én vagyok a túlérzékeny, ha a családomban mindig én húzom a rövidebbet?
Van 2 gyerekem, férjem, 30 éves vagyok. Van egy növérem, neki férje és 1 gyereke van. Szüleink vállalkozók, már fél lábbal a nyugdíjban, napi szinten nem dolgoznak. A férjem anyja fiatal önkéntes “nyugdíjas”, az apja jól keresö vállalkozó.
- gyerekeinket könyörgés, kérés, bili kiborítás után jön el bárki megnézni, maguktól nem
- növéremék szüleinkhez költöztek, éjjel nappal a gyerekük kényztetésével telik a szüleink napja, éppen hova vigyék, mit kapjon, a növérem simán eljár bárhova, nem kell babysitter
- anyósom hiába ül otthon, az egyszem fia gyerekeit nem képes eljönni megnézni, vigyázni rá meg max évente 1x ha nagyon könyörgünk. Kifogás dögivel: fodrász, kozmetikus, mükörmös, nincs jogsija, blablabla.
- nekünk 0 segítségünk van, de a növérem van kiakadva, hogy nekik milyen nehezek a mindennapok, milyen nehéz a gyerekkel lenni
- növérem nekünk mindig elfelejt szólni a születésnapi bulikról, majd a család többi tagja minket kér számon, hogy miért nem voltunk ott
- ha mi hívjuk öket buliba, kb senki sem jön el a családból. Férjem születésnapjára mindenki meg volt hívva jó elöre, majd az apja és az én szüleim voltak jelen, más nem, a 20 meghívottból
- nagynénémmel összevesztem amiatt, hogy a férjemet számonkérte bulin, hogy illene tudnia engem síelni vinni, kellene annyit keresnie. Azóta nem beszélek vele. Állítólag emiatt kerül minket mindenki, mert megbontottam a családi békét. Az unokatestvéreim a férjem haverjai voltak, azóta levegönek nézik, elmennek mellette, legutóbb nyújtotta a kezét és semminek vették az utcán, pedig ö nem mondott semmit! Még nekem se panaszkodott soha!
- ha mindezt a szüleink fejéhez vágjuk a válasz az, hogy mi túlérzékenyek vagyunk, nincs is itt semmi! A gyerekünket neveljük mi, nem az ö dolguk (ezt senki nem kérte!)
Valóban mi vagyunk a hülyék és lazábban kéne felfogni a dolgokat? Az lenne a normális ha jópofiznánk mindenkivel és hallgatnánk? A gyerekek meg jó ha könyörögve látják a nagyszülöket, a másik unoka meg mintha az ö gyerekük lenne?
válasza:
válasza:A családod sajnos titeket nem fogadtak be soha, épp ezért ne sajnáld mert sosem voltál a család része. Fejtsd ki, hogy ezért és ezért soha többet nem mentek át, nem hívjátok őket magatokhoz még a telefont sem veszitek fel, mert ha ennyire"szeretnek" titeket akkor inkább az igazi családoddal (férj, gyerekek)töltöd az időt, ők meg legyenek egymással boldogok.
Én lassan 20 éve nem láttam apai nagyszüleimet és nem is hiányoznak, mert sosem szerettek, bezzeg unokatesó seggét fényesre nyalják. Mivel eleve tudtam, hogy nem szeretnek ezért nem is fáj és cseppet sem hiányoznak.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat. Jól írjátok, soha nem voltunk befogadva. Szerintem onnan indult, hogy én már középiskolába is messzire jártam, ott laktam koliban. Egyetem szintén. Majd hazaköltöztem, de a barátom-férjem sem lett elfogadva sose, lenézik a mai napig mert nem ért azokhoz a dolgokhoz amik a mi családunkban alap dolgok. A növérem otthon volt végig, a férje meg apánk szakmabelije.
Csak annyira idegesítö, hogy teljes meggyözödéssel mondják, hogy mi vagyunk túlérzékenyek és nincs itt semmi. Mi vagyunk a hülyének beállítva akik a hibásak! A család tönkretevöi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!